1930–1934 – A lehazudott nagy éhínség és pusztítás évei III.
Solohov levele Sztálinnak
Arról írt, hogy szerinte Vesenszkij észak-kaukázusi körzet gabonabeszolgáltatási tervét nem a Sztálinék által „kulákszabotázs”-nak minősített vád, hanem a helyi rossz pártirányítás miatt nem teljesítette. Még a szovjet-rendszer által „burokban tartott” író is fölemelte a szavát a helyszínen tapasztalt embertelenségek ellen, amikor így írt 1933. április 4-én:
„A múlt decemberben ’teljhatalmú megbízottat’ küldött ki a területi pártbizottság, hogy ’meggyorsítsa’ a begyűjtési kampányt: Ovcsinnyikov elvtársat. Ő aztán a következőképp intézkedett: 1) minden létező gabonát rekvirált, még azt a vetőmagot is, amit ’előlegbe’ adott a kolhozok vezetősége a kolhoztagoknak a jövő évi termésre, 2) lebontotta háztartásokra minden egyes kolhoz állami beszolgáltatási kötelezettségét. Mi lett ezeknek az intézkedéseknek a következménye? Amikor elkezdődött a rekvirálás, a parasztok eldugdosták, elföldelték a gabonát. Most néhány szó a rekvirálás számszerű eredményeiről. ’Megtalált’ gabona: 5930 mázsa… Milyen módszerekkel szerezték meg ezt az 593 tonnát, aminek egy része el volt földelve már… 1918 óta? Lássunk néhányat!
A hideg módszer: Levetkőztetik a kolhoztagot, és pucéran kiteszik ’a hidegre’, egy fészerbe. Gyakran egész brigádnyi kolhozparasztot tesznek ki a ’hidegre’. A meleg módszer: Meglocsolják petróleummal a kolhozparasztasszonyok lábát és a szoknyájuk alját, és meggyújtják. Azután eloltják, majd újra kezdik… A Napolovszkij-kolhozban egy bizonyos Plotkin, a körzeti bizottság ’meghatalmazottja’ arra kényszerítette a faggatott kolhozparasztokat, hogy egy fehéren izzó kályhára feküdjenek, majd úgy ’hűtötte le’ őket, hogy meztelenül bezárta valamennyiüket a fészerbe… A Lebjazsenszkij-kolhozban sorban a falhoz állították a kolhozparasztokat, és kivégzést színleltek… A végtelenségig sorolhatnám ezeket a példákat. Nem ’túlkapások’ ezek, nem, hanem a gabonabegyűjtés általános módszerei… Ha úgy gondolja, hogy érdemes a levelem a Központi Bizottság figyelmére, küldjön ide igazi kommunistákat, akiknek lesz bátorságuk hozzá, hogy mindenkit leleplezzenek, aki halálos csapást mért ebben a körzetben a kolhozok építő munkájára… Ön az egyetlen reményünk. Híve, Mihail Solohov.”
Ez a maga nemében jellegzetes kordokumentum az ördögi lelkületű Lenin által „hasznos idiótának” nevezett, a bolsevik ideológia által megtévesztett értelmiségi tipikus megnyilatkozása. A világhírű szovjet író igazi realistaként-tényfeltáróként leírta ugyan a megdöbbentő helyzetet, de nem ismervén föl a legfőbb baj első számú személyi felelősét, még kevésbé a történelem legnagyobb gyilkos rendszerének ördögi mechanizmusát, magától a megtestesült gonosztól várta a „megváltást”. Amint majd látni fogjuk, igazi embertelen-bolsevik válasz született, amiből az is kiderült: szüksége volt Sztálinnak Solohovra, ezért győzte meg maga a Vezér, és nem adott utasítást elpusztítására, amely oly sok kortársa osztályrészéül jutott…
Hozzászólások