Jegyzetek – 10.
Stephen Colbert amerikai humoristát talán nem kell bemutatni a magyar olvasóknak, hiszen a hídkeresztelő vetélkedőn közel húszmillió szavazatot kapott, s ha ez sem elég az ismertséghez, akkor senki se várja, hogy szárnyára kapja a média. Amúgy még egyáltalán nem lehetetlen, hogy az M0-ás körgyűrű északi – egyelőre Megyerinek elkeresztelt – hídját mégis róla fogják elnevezni. A törvény előírása szerint ugyan élő emberek nevét nem ruházhatják hidakra, de ez csak ebben a pillanatban akadály. Mire az a híd elkészül, talán már Stephen Colbert sem lesz az élők sorában, noha még elég fiatal. Egyébként az idevonatkozó törvényben lehet valami. Volt egyszer egy Manci-hidunk is, azt is lebontották, mikor kiderült, hogy Manci néni még él és makkegészségnek örvend. Megyeri lehet, hiszen Megyeri Sári (róla ma már kevesen tudják, hogy ki volt: író és filmcsillag) már felszállt Charon ladikjára. Híd ugyebár nem lévén, megtette a lélekvesztő.
Megjegyzem, azért ez a jópofa amerikai humorista mégis megérdemelné, hogy elnevezzenek róla legalább egy Rákos-patakon átívelő pallót, ha már annyit fáradozott szép hazánk népszerűsítésén. Már csak azért is, hogy megmutassuk a világnak: jóllehet Amerikában sincs kolbiból a kerítés, de nálunk egy híd lehet Colbiról…
Egyébként nem a híd kapcsán jutott eszembe a negyvenhárom éves komikus, hanem egy interjúban tett kijelentése okán. Azt mondta ugyanis: ha nevetsz, nincs mitől félned, amiben rengeteg igazság van, nem véletlen, hogy a diktatúrák irtóznak a jókedélyű emberektől, s minden lehetséges eszközzel igyekszenek elejét venni a vidámságnak.
Nos, vagy három amerikai repülőtéren is szemet szúrt a figyelmeztető tábla, amelynek szövege nagyjából így foglalható össze: tartózkodjunk mindenféle humorosnak vélt megjegyzéstől, mert a viccelődés súlyos következményekkel járhat, amelynek legenyhébb formája, hogy eltanácsolnak a további utazástól. Mint tették azt azzal az asszonnyal, akinek hároméves gyermeke egy légörvény alkalmával könnyelműen és hangosan felkiáltott: nézd, anyu, zuhanunk! Ennek az lett a folytatása, hogy a repülőgép landolt a legközelebbi légikikötőben, és az asszonyt gyermekével együtt leszállították a gépről.
Tudom, ez talán a kirívóbb esetek egyike, mégis… Szóval, hogy is mondjam, félelmetes.
Értem én, hogy a terroristákkal nem lehet humorizálni, de miért kell rögtön lehetséges terroristának tekinteni azt, aki viccelődik?
Szeretném tudni, ha Stephen Colbert repülővel utazik valahova, vajon hova rejti a humorérzékét? Otthon hagyja vagy elveszik tőle?
Vagy nem ül fel repülőre, mint ahogy ma már én sem szívesen. Ha nevetek, nincs mitől félnem. Ha viszont nem nevethetek, akkor egyre jobban eluralkodik rajtam a félelem.
Szóljon hozzá!