A nyitrai Atlasz-szobor története •

Szépirodalom - próza

A nyitrai Atlasz-szobor története

Nyitrának, az egykoron királyi, majdan püspöki városnak – történelmi fontosságához mérten – sajnos kevés a jelentős képzőművészeti alkotása, pontosabban köztéri szobra. Ám a felsővárosban, a Pribina téren, közel a várhoz két szobrot is találhatunk. Az egyik a tér felső részén látható, a kiemelkedő kör alakú gránit alapra helyezett 6,6 méteres Pribina herceg bronzszobra. A nyitrai születésű Bártfay Tibor szobrászművész alkotása. A másik az Atlasz-szobor, amelyet a nyitraiak Corgonynak hívnak.

Az Atlasz-szobrokról tudjuk, hogy az építészetben oszlopokat helyettesítenek, párkányt vagy tetőt tartanak. A régi görög mondavilág héroszai. Büntetésből Atlasz tartotta vállán az égboltot, mivel részt vett a titánok lázadásában, kik a sérthetetlen olümposzi istenek ellen szítottak…

A nyitrai Atlasz-szobrot nem tudni, mily oknál fogva nevezték Corgonynak, illetve legendáját tudjuk, de a szó értelmét homály fedi. A Corgony egyébként szellemesen, tréfásan-kedvesen, nagyra, hosszúra, magasra nőtt kamaszt jelent. Ígyhát a tagbaszakadt ifjú ne érezze magát sértve, ha Corgonynak nevezik, és ne gondoljon rosszra, inkább kedveskedni akarnak neki a lányok.

Ám Corgonyunknak, a kőbefaragott izomkolosszusnak vonásai, kemény tartása aligha emlékeztet puhány, leánycsábító fiatal kamaszra. Inkább katonára, vagy oroszlánvadászra emlékeztet már a testét lazán borító oroszlánbőrök kapcsán is. Gyerekkorunkban sokat álldogáltunk a szobor előtt, és próbáltuk kitalálni, hogy vajon ki lehetett ez az óriás?

Pedig ennek az Atlasz-szobornak, a kanonokház sarkát tartó Corgonynak is van élő legendája, története, amely a régi török időkbe vezet, amikor a török hordák fenyegették, zajgatták és feldúlták a Nyitra-völgyét. Nyitra várának is ki kellett állni a próbát, illetve védőinek a hősies ellenállást.

A szájhagyományok szerint Corgony becsületes, nagyon békés, családját szerető, hatalmas erővel bíró, jó felépítésű, arányos testalkatú kovácsmester volt. Különösen a két karja volt roppant erős és teherbíró. Például, ha pörölyével – melyet egyébként más ember még megmozdítani sem bírt – az üllőre csapott, beleremegett a felsőváros, de lent az alsóbb nép is hallotta Corgony szorgoskodását. Különben nagyétkű ember volt, egy nyúlból készült pörkölt, vagy fél őzsült meg sem kottyant neki, amire aztán hatalmas kupából itta Zobor hegyének levét, a híres zobori borocskát.

Ha tehette, különösen békés napokon, vadászgatott a Zobor hegyének erdőrengetegeiben, de a Nyitra menti mocsárvilágban is leste a vadkacsát. Hálójában pedig hatalmas harcsák akadtak fenn…

Egy békésen, a megszokottnál is csendesebben induló hajnali lesen üldögélt Corgony, nem messzire a vártól. Ám hamarosan kürtök és harangok hangja riasztotta a város és a vár lakóinak népét, hogy a török kontyosok hada közeledik. A lesben ülő nimród azonnal lóra pattant, és még időben odaért, mielőtt felvonták volna a hidat, ugyanis a nyitrai várat vizesárok és a Kisnyitra is védte.

Sajnos a vizesárok komolyabb erők ellen nagyon gyöngének bizonyult, a támadók könnyen vették ezt az akadályt és több napon át kitartóan ostromolták a várat. A várvédők serege bizony fogyatkozott, és egyre kevesebb élelem érkezett a várat és a zobori kolostort összekötő alagutakon. Egy keserves napon már úgy tűnt, hogy a vár menthetetlenül török kézre jut. Ekkor lépett ki műhelyéből a békés természetű kovács, Corgony, ezúttal dühös is volt, mert kedvelt vadászatait zavarták meg az oszmánok. Szurtosan, füstösen és kormosan, feketén lépett a várfalra. Azonnal munkához látott, azaz a törökök űzéséhez. Hatalmas pörölyével ahová lecsapott, szinte utat vágott a kontyos seregben. Azután óriási kőtömböket, kősziklákat dobált a török seregre.

Amikor a vad, kíméletlen janicsárok meglátták a toronymagas, szuroktól fekete embert, nyomban futásnak eredtek és Allah nevét kétségbeesetten kiáltozván adták hírül, hogy a gyaurok várát maga az ördög védi, az ördöggel szembeszállni pedig nem lehet. Nem is próbálkozott többé a török a nyitrai vár elfoglalásával, amíg Corgony a felsővárosban állt a bástyán a várvédők seregében…

A nyitrai legendát kimerítvén tudjuk, hogy Szlovákia-szerte több Atlasz-szobor is található, de közülük a Corgony a leghíresebb, leglátogatottabb és legnépszerűbb.A várba felvonuló kirándulók nem haladnak el mellette úgy, hogy ne fényképeznék, vagy ne fényképezkednének előtte. A sörivók is a nyári melegben a Corgonyról elnevezett sört isszák, a hűsítő nedűt fogyasztják élvezettel.

A kanonokház – Kulich-háznak is nevezik az építtető püspökről – első traktusát tartó Corgony Dunajszky Lőrinc (1784-1883) alkotása; remek, művészien megmintált szobor. Magában is megállná helyét. Corgony arányos testalkata, hajtincsei, szakálla és arcának vonásai harmonikus egyveleget adnak. A testét lazán fedő oroszlánbőrből készült lepel is egy jól átgondolt, kidolgozott munkára vall. Pedig kritikusai Dunajszky Lőrincet a közepes tehetségű művészek közé sorolták. Nyilván arról van szó, hogy a szűk megrendelések miatt nem tudta kibontakoztatni művészetének igazi arculatát és maradt a díszítő szobroknál. Node, jegyezzük meg, hogy azon belül csodálatos templomi szobrokat, oltárokat és szószékeket alkotott. Nem a véletlen kapcsán bízta meg Kulich József püspökatya 1820 táján a libetbányai (Lubetová) születésű szobrászt a legendává nőtt, sörmárkát is hirdető szobor elkészítésével


Hozzászólások



Archívum

Partnereink