Kamaszkorom Hosszúhetényben, a varázslatos Hármas-hegy lábainál köszöntött rám. Ennyi idő után is úgy gondolok ezekre a gyorsan elsuhanó évekre, mint életem egy igen szép szakaszára. Pedig ugyancsak nagy szegénységben éltünk. Nyaranta dolgozni voltam kénytelen, hogy őszre legyen cipőm, ruhám és természetesen tankönyveim.
A munkák között nem nagyon lehetett válogatni. A vasasi Petőfi-aknán nem nagyon álltak velem szóba, így azután maradt az erdő. Az erdészet rendszeresen vett fel nyári idénymunkára embereket, azaz bozótirtásra, facsemete-ültetésre. Enyhe protekcióval sikerült ide bekerülnöm.
Az erdei munkahelyek legtöbbször a falutól távol, a Zengő hegy erdőségeinek valamely, festői szépségű helyein rejtőzködtek.
Emlékszem, mindig nagyon vártam ezeket a nyarakat. Vágytam arra, hogy minél többet ismerjek meg a csodálatos baranyai tájból, a rejtelmesen susogó mecseki erdőkből, a hegyekre felkúszó rejtett ösvényekből, az örök árnyékba boruló völgyekből, vadvirágos erdei rétekből, és a lapulevelek lábainál csörgedező apró patakocskákból.
Az erdőirtás, csemeteültetés nem számított a könnyű és szórakoztató időtöltések közé. Gyakorlat és szorgalom kellett hozzá, de végül egész jól belejöttem. A kezdeti derékfájások is hamar elmúltak.
És kik voltak a „kollégák”? Mosolygós hetényi idős asszonyok, sápadt, örökké mozgó sváb nénikék és kedves öreg cigányemberek.
Délben azután letelepedtünk a szálfaegyenes, fehértörzsű bükkfák alá, hogy szerény ebédünket elfogyasszuk. Mi tagadás, ezek az ebédek igen egyszerű hozzávalókból álltak, de a balzsamos erdei levegő igazi lakomává változtatta át őket. Azután következett az áldomás, és a friss erdei forrásvízzel nem ért fel a legfinomabb Törley pezsgő sem. Azután kinyújtottuk kicsit fáradt tagjainkat, és egyszerre csak felhangzott valahonnan egy sejtelmesen reszketős, öreg hang és útjára kelt a múlt…
Miről szóltak ezek a történetek? Igazságosztó betyárokról, akik csak a gazdagokat bántották, kikapós szépasszonyokról, nagy bálokról, furfangos obsitosokról, szerelmükkel magukra maradó, reménytelen fiatalokról… Hol vidámak voltak ezek a történetek, hol könnyekre fakasztóan szomorúak… Megjelenik előttem Orsós bácsi mélyen barázdált arca, aki egy-egy bánatos történet után felsóhajtott, és jóságos szeméből kicsurrant a könny. És mire emlékszem legjobban a sok-sok történet közül? Természetesen Patkó Bandi esetére a hetényi esperessel.
Történt egyszer, hogy Patkó Bandinak, a híres Somogy megyei betyárnak kedve szottyant egy kis baranyai kirándulásra. No nem idegenforgalmi érdeklődése nőtt meg Bandinak, hanem kémei jelentették, hogy a hosszúhetényi esperes nagyobb összegű pénz örökölt. Az esperes élt a gyanúperrel, hogy hamarosan nem éppen kellemes társaságban lesz része, ezért ezer forint „védelmi pénz” visszatartása után betette a pénzt a Pécsi Takarékpénztárba.
Patkó Bandiról úgy tartotta a szájhagyomány, hogy sohasem támadt orvul. Most is megüzente látogatásának pontos időpontját.
A bejelentett napon – farsangi időpont lévén – a szomszédos tiszttartó házánál vidám tarokkpartira gyűltek össze a környék uraságai.
Estefelé egy parasztgúnyába öltözött ember kereste az esperes urat, akiben csak a pap ismerte fel, hogy ez nem lehet más, mint Patkó Bandi, a hírhedt betyár.
Az esperes nem mutatott ijedtséget, hanem követte a rablót. A parókián már vidáman mulattak a jóféle „misebor” mellett a banda tagjai. Bandi nem sokat kertelt, követelte az aranyakat.
Az esperes ravaszul szabadkozott. Közölte, hogy a házban csak ezer aranya van, amit szívesen odaad.
Bandi érezte, hogy valami turpisság van a dologban, ezért gyertyákat hozatott, és megesketette a papot, hogy igazat mond. Az eskü elhangzott, és mindegyik fél elégedett volt az eredménnyel…
Végül is Patkó Bandi beérte az ezressel és szívélyesen elköszönt. Az esperes pedig hála telve tekintett az égre, majd megállapította, hogy mégsem buta intézmény a takarékpénztár…
Ahogy az a mondáknál lenni szokott, mindig van valami valóságalapja. A történetben szereplő esperes jól azonosítható az egykori hetényi plébános, Hegyessy (Gruber) László személyével, aki 1835–1901 között töltötte be ezt a fontos tisztséget.
Azután elfogyott a favágó társaság elemózsiája, így abbamaradt a mese is, de lelkemben a mai napig megmaradt a sok-sok érdekes történet emléke.
Szóljon hozzá!