A Magyar Posta ifjúsági bélyeggyűjtést népszerűsítő és támogatást célzó bélyegkiadása idén négy bélyeget tartalmazó kisív formában jelent meg február 19-én. Az egyes bélyegek magyar származású kutyafajtákat mutatnak be.
Az állatvilágból a kutyával alakult ki az ember legsajátosabb, legmeghittebb viszonya. E kapcsolatban az évezredek során számos kutyafajtát tenyésztettek ki s számuk még ma sem lezárt. Különböző szempontok szerint csoportosítják őket, és ez alapján történik bírálatuk a tenyészszemléken, versenyeken, bemutatókon. A 10 csoportos magyar rendszerből mostani bélyegkiadásunkban szereplő négy kutya közül kettő a juhász- és pásztorkutyák (puli, mudi), egy az agarak (magyar agár), egy a vizslafélék (rövidszőrű magyar vizsla) képviselője.
1956-tól kezdődően ez már negyedik kutya-sorozatunk, s ezeket egybevetve lemérhető az egyes időszakok stílustörekvésein túlmenően a magyar bélyegtervezés és -kiadás milyensége, minősége is. Jelen esetben az egész alakos ábrázoláson kívül a legjellegzetesebb testrész: a fej, valamint eredeti szerepükre utalóan természeti környezetük állatai, mint mellékmotívumok szerepelnek az egyes bélyegeken.
A pulit már eddig is láthattuk több bélyegünkön, a pásztoremberek szerint ő nem is kutya, hanem PULI. Ősi magyar kutyáink egyike. Csak csupa jót tudunk mondani róla: hűséges, ragaszkodó, bámulatos intelligenciájú, rendkívül tanulékony, de sokszor tanítani sem kell, bátor, éber, munkakészsége határtalan, megvesztegethetetlen, szabadságszerető, még a pórázt sem tűri (csak legkedvesebb gazdája kedvéért), vidám, még idős korában is játékos, együtt örül, együtt búsul gazdájával. Szőrét levágni nem szabad, fürdetni lehet ritkán, de a tincseket hagyjuk, fésülni nem szabad.
A kisív második bélyegén a magyar agárt látjuk. Szintén ősi kutyafajtánk, csontvázát honfoglaláskori sírokban is megtalálták. Szőre rövid, testéhez simuló, színe változatos: tarka, zsemleszínű, fekete, fehér. Hosszúkás fején a homlok széles, füle sohasem felálló. Látása szaglásánál fontosabb szerepet kapott. Mozgása jellegzetesen ruganyos, versenyzés közben 60 km/óra sebességet is elér. Igen erős a vadűző ösztönük. Természetéből adódóan mozgásigényes, szeret szabadon futkározni, kedveli a sétáltatást, futtatást, de ez utóbbit nem szabad túlzásba vinni, a túlzott versenyeztetéssel megrövidül az élete. Gazdájához nagyon hűséges.
A mudi a harmadik a kisív sorában. A kilencedik magyar kutyafajta. Sorszáma nem rangsorolást jelent, rangsort egyébként sem lehet köztük tennünk. A legkésőbben kitenyésztett fajta, csak az 1930-as évekből való első fajtaleírása, s még ma is kevés a törzskönyvezettek száma. Termete közepes, színe a feketétől a fehérig terjedhet. Szőre rövid, merev, feje elkeskenyedő, füle hegyes, felálló, farka lelógó vagy egyenes. Terelőkutyaként igen kedvelt kitartósága, tűrőképessége, környezethez alkalmazkodása miatt. A pulihoz hasonlóan ő is tanulékony, jól nevelhető, önállóan látja el feladatát.
A sort a rövidszőrű vizslánk zárja. Zsemlesárga színével vadászkutyáink közül a legismertebb. A drótszőrű vizslával ellentétben szőre rövid, erős szálú, testhez simuló, állán nem visel szakállt. Már a 15. századtól vannak leírások róla. Nagyon értelmes, tanulékony, fegyelmezett, alkalmazkodóképes és hűséges kutyafajtánk. Minden kutyának érdekes a nézése, de a vizsla tekintete különösen sokat elárul. Az ő mozgásigénye is nagy, szereti a sétákat a természetben.
Kutyafajtáinkra büszkék lehetünk, nem kell szégyenkeznünk miattuk, bármikor kiállják az összehasonlítást hasonló feladatkört ellátó idegen társaikkal szemben!
A bélyegeket övező keret alnyomatán a puli tincses szőrzetét és egy vizsla fejének részletét a legfontosabbal: tekintetével látjuk.
A kisív tervezőművésze Prihoda Judit és Elekes Attila, gyártója a Pénzjegynyomda Rt.
Hozzászólások