Akik folytatni tudják a címbeli szólást, minden bizonnyal felkapták a fejüket nemrégiben arra a hírre, hogy Dunaújvárosban ismét felállítják Lenin szobrát. Kiss István szobrászművész alkotása nem köztéren kap helyet, ahova eredetileg szánták, és ahol sokáig álldogált is, hanem a város múzeumának belső udvarán.
Valahol a néhai NDK-ban
A szocialista nagyipar kis faluból Sztálinvárosnak átkeresztelt fellegvára nem egyedüli e tekintetben. Több mint fél évszázada már, hogy Szeged belvárosában – Sztálin társaságában – 1952-ben Lenin is köztérre léphetett. Tápai Antal kétalakos kompozícióját az ötvenes évek végén bontották le, akkor, amikor Cegléd, Veszprém és Miskolc fogadott be a proletárforradalom vezetőjét megörökítő szobrokat. A hatvanas években egyre több magyar város központjába került Lenint ábrázoló bronzportré. Budapesten 1965-ben avatták fel Pátzay Pál Leninjét a Dózsa György úton (nota bene: nem Dózsa Györgyét a Lenin körúton). Két évvel később a szegedi hiányt pótolta a Kiss István szobrászműhelyében készült Lenin. Mohácson 1974-ben építették-állították fel Varga Imre Lenin-emlékművét. A tatabányai Lenin-emlékmű – Vigh Tamás szobrász és Molnár Péter építész alkotása – 1976-ban került a bányászváros központi terére.
Akkor még „zengtük a dalt üde, mámoros ajakkal”, s a mozgalmi énekeken kívül versek íródtak Vlagyimir Iljicshez, téeszeket és úttörőcsapatokat neveztek el róla. 1989-ben még minden nagyobb város főterét díszítette a proletárdiktatúrát, a szocialista-kommunista eszmeiséget szimbolizáló bronzalak. A követendő példa a néhai Szovjetunió volt, ahol, ha nem vigyázott az ember, Lenin szobrába botlott Pszkovtól Jakutszkig mindenütt, még a csapi vasútállomás koszos várótermében is.
Halála után Vlagyimir Iljics freskókon, domborműveken, szobrokban, város- és utcanevekben élt s él tovább. Ha hisszük, ha nem, szobra van Afrikában éppúgy, mint a Norvégiához tartozó Spitzbergákon. Ez utóbbi egyszersmind a földkerekség legészakibb Lenin szobra Pyramidenben. Vlagyimir Iljics a sportcsarnok melletti központi helyre szegezi a tekintetét, mely nem kerülheti el a háttérben a Bille-fjordba tartó hatalmas Nordenskjöld-gleccser lenyűgöző látványát sem.
Szibériában
Az eszméin nyugvó birodalom széthullásával a Lenin név is megfogyatkozott a Szovjetunió utódállamainak – a FÁK tagországainak és a függetlenségüket visszanyerve önállósodott köztársaságoknak – újrarajzolt térképén. A Nagy Péter cár által alapított Pétervár sokunk számára Leningrádként volt ismeretes, mígnem 1991 szeptemberében az orosz parlament jóváhagyta a város tanácsának kérését, hogy a Néva-parti település neve legyen ismét hivatalosan Szentpétervár.
A hajdani „leninesítéshez” nem volt elég az orosz képzők kínálata (Lenino, Leninszkoje), Vlagyimnir Iljics behatolt a Szovjetunió népeinek nyelvébe is. Régebbi térképeken ezeket találjuk: Leninakán (Örményország), Leningrádszkij (Oroszország), Lenino (Ukrajna), Leninogorszk, Leninszkij (Kazahsztán), Leninszk (Üzbegisztán), Leningon (Grúzia). A távoli Tadzsikisztánban 1936 és 1991 között Leninabad volt a Szirdarja partján fekvő város, Hudzsand neve. Hasonló nagyságú társa, az 1922-ig Kalcsugino névre hallgató orosz bányászváros Leninszk-Kuznyeckijre kereszteltetett át. Vlagyimir Iljics Uljanov szülővárosa, Szimbirszk sem úszhatta meg: jeles szülöttének emlékére Uljanovszk lett.
Lenin (és Sztálin) nevét nem kevesebb, mint hetven esetben használták fel valamilyen földrajzi név megalkotásához, például Alexandropol városából Leninakád lett. (A teljesség kedvéért: Kaganovics 35, Molotov 30, Dzerzsinszkij és Vorosilov 24-24, Kalinyin pedig 23 városnév-változtatást ihletett.) A kilencvenes évek elején e települések zöme visszakapta „régi” nevét, de például Hanoiban még ma is lencsevégre kapható a Lenin-park.
Nálunk a már az Árpád korban is létezett Tiszaszederkény (1268-ban említik először Seederkyn néven) esett áldozatul ennek a múló divatnak: a II. világháború utáni években Leninváros lett, majd a rendszerváltozáskor a Tiszaújváros nevet kapta. A Sajó és a Tisza találkozásánál létesült nagyipari település hamar elfeledett nevén kívül a Lenin-emlékművek voltak az 1989-90-es fordulat első köztéri áldozatai: szoborbontásokról és szobordöntésekről érkeztek a hírek akkoriban.
Míg Leninvárosunk csak volt, Lenin utunk több van, mint gondolnánk. Heves megye székhelyén a Deák Ferenc út nevében is történelem: évszázadokon át ezen a nyomvonalon haladtak a Budáról az egri vár felé közlekedők. S mivel Hatvan felé vitt, első neve is Hatvani út volt, később Külső Hatvani út; a Deák Ferenc utca nevet 1902-ben kapta. Közben egy rövid ideig Sztálin út, majd hosszú évtizedeken át Lenin út volt, s ma újra Deák Ferenc nevét viseli.
Még ma is Lenin neve olvasható Bélmegyer, Hejőkürt, Mezőnyárád és Nagycserkesz egy-egy utcanévtábláján, továbbá – valamivel érthetőbb módon – a kárpátaljai Barkaszó vagy Nagygejőc általános iskoláinak címzésében. Martfűn egyebek között természetbarát szakosztály és munkaügyi központ címe a Lenin út, Sirokban a művelődési házé. Mátraverebélyen Lenin út 1/a a posta címe, Almásfüzitő temploma pedig az Ady Endre és a (ma is) Lenin nevét viselő két út által határolt fás-ligetes területen épült fel. A Nógrád megyei Nádújfalu egyik műemléke, a XVIII. század első felében emelt római katolikus templom a Lenin út 50. szám alatt található, a másikra, a fa harangtoronyra ugyancsak a Lenin úton lelhetünk rá. Nőtincsen a Lenin út 1. szám alatt őrzi a múltat a műemlék jellegű Szent Flórián szobor, és még folytathatnánk a sort.
Tanulság? Washington, Gorkij, Bolivár, Ho-Si-Minh, Frunze és Togliatti esete azt példázza, nem feltétlenül baj, hogy személyekről neveznek el települést (igaz, ezáltal megszűnik egy régi, bevett városnév), ha ez a névadó emlékének ébrentartását szolgálja. A név pedig csak akkor „él” tovább, ha közszájon forog, ha nemcsak utcanévjegyzékben és térképen szerepel, hanem lakcím-kártyákon, cégek címében, névjegyeken és borítékokon olvasható.
Lenin élt, Lenin él… Lenin élni fog?
Hozzászólások