Alfred Stieglitz (1864–1946) német származású világhírű fotóművész, a fotótörténet egyik legfontosabb szereplője. New Yorkban kezdte iskoláit, majd Berlinbe utazott, ahol gépészmérnöki tanulmányokat folytatott. A fényképezéssel a német fővárosban ismerkedett meg, ott vásárolta első fényképezőgépét. Kísérletezésbe fogott, megpróbálva a fényképezés addig ismert korlátait átlépni. Az eleinte kedvtelésből végzett tevékenység fokozatosan komoly elfoglaltsággá vált számára, fotópályázatokon eredményesen vett részt. 1890-ben tért vissza New Yorkba, ahol fényképezéssel foglalkozó újságokat alapított és vezetett, megalapította a „Photo Secession” mozgalmat, mely a művészi fotózás híveit gyűjtötte maga köré. Mint fotográfus, kiadó és galériatulajdonos, több mint 50 éven át azon munkálkodott, hogy a fotográfia elismertsége a többi szépművészeti ággal egy szintre kerüljön. Művészeti hozzáértését bizonyítja többek között az, hogy az ő galériájában láthatta az amerikai közönség először Auguste Rodin, Henri Matisse, Paul Cézanne és Pablo Picasso műveit.
„Felvételeim belső kényszerből születnek. Én nem készítek képeket… Van vízióm az életről, s azt próbálom megjeleníteni a fényképészet eszközeivel. Mivel sokan fotóznak, de csak keveseknek adatik meg a belső vízió, az igazi fotográfusok száma igen csekély. … Van művészet, és ami nem tartozik oda, az nem művészet. Közbülső lehetőség nem létezik.” – Alfred Stieglitz
Az alábbiakban egy válogatást adunk közre alkotásaiból.
Tájkép – novemberi napok (1887)
Terminál (1893)
Tél az Ötödik sugárúton (1893)
Velencei csatorna (1897)
Tavaszi zápor (1902)
Miss S. R. portréja (1904)
Fedélköz (1907)
New York – Régi és új (1910)
Az ambíció városa (1910)
Párizs (1911)
Grand Central (1929)
Hozzászólások