A véka
Csíkban szokás volt, hogy a menyecske a fejére tett vékában vitte az ebédet a mezőre, az aratókhoz. Egyik alkalommal szembejött vele egy huszár. A menyecske elsikoltotta magát.
– Mi a baj, menyecske?
– Jaj, hát félek, hogy leteper kend…
– Már hogy tennék ilyet, mikor a fején van a véka?
– Hiszen addig letenném!
A medve megtérítése
Egy katolikus pap, egy református lelkész és egy rabbi vitatkozott, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik mesélte a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározták, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívta a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá.
A templomkertben mutatott nekik egy medvét, és büszkén mesélte:
– Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szenteltvízzel, és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére.
Három nap múlva a református lelkész hívta a többieket, hogy látogassák meg. Amikor beléptek az imaházba, földbe gyökerezett a lábuk: egy hatalmas medve ücsörgött a padban, és ájtatos képpel hallgatta a zsoltárokat. A lelkész elmesélte a történetét:
– Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rám rontott. Én tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé, és úgy hallgatta a szent énekeket. Hazáig követett. Azóta itt él az imaházban.
Eltelt egy hét, mikor a katolikus papot és a református lelkészt telefonon hívták a helyi kórházból, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit.
Mikor bementek hozzá, a rabbi suttogva megszólalt:
– Talán mégsem volt jó ötlet a megtérítést a körülmetéléssel kezdeni…
Hozzászólások