„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
A megakadályozott pécsi országos dalosverseny, hangversenyek a Boszniába induló hadaknak, a szegedi árvíz károsultjainak, szerenádok, új tiszteletbéli tagok: 1877-1879
Boldog IX Pius pápa (Forrás: Wikipédia)
Az 1877-es év egy jó hírrel kezdődött. Az akkor már 1860-tól az Engel-család (konkrétan Engel Adolf /1820-1903/) tulajdonában állt, (a mai Rákóczi- és Bajcsy utca sarkától keletre lévő) Czindery-kert bérleti jogáért meginduló tárgyalásnak az lett a vége, hogy heti egy alkalomra tavasztól őszig megkapta a dalos egyesület – ingyen (!) a jelzett kertet rendezvény tartására! A következő volt az indok: „… a Pécsi Dalárda az ő közhasznú működése mellett minél szebben virágozzék, s hogy a mi nagyra becsült közönségünknek ezekben a szomorú és borús időkben nagyon sok vidám órát szerezhessen.” A pécsi dalosok „ha lúd, legyen kövér” alapon ki is jelölték a szombat estéket ezekre az alkalmakra, és 20 kerti ünnepélyt meg is tartottak. Azonban a sors – és a „jó pécsiek” – közbeszólt (ak), ugyanis nem nagyon látogatták ezeket a dalos, zenés és táncos összejöveteleket, ezért a választmány beszűntette azokat, pedig rózsa-ünnepély is volt közöttük.
Sláby Ferenc püspök-helyettes (Forrás: Wikipédia)
Azért sikeres és felemelő szerepléseik is voltak ebben az évben. Ugyanis IX. Pius pápa (Giovanni Maria Mastai Ferretti, 1792-1878) 50 éves papi jubileumát ünnepelte a katolikus világ, és ebből az alkalomból – Sláby Ferenc (1814-1893) pécsi püspök-helyettes fölkérésére – a székesegyházunk előtti esti ünnepi egyházi rendezvényen énekkarunk szintén föllépett, amelyet szép látványt nyújtó fáklyásmenet zárt. Az ebben az évben zajló orosz-török háborúban a hazai közvélemény a törökök mellé állt, és amikor a kezdeti győzelmükről szóló híreket megkapták, az egész országban örömünnepeket rendeztek, és ebből a pécsiek sem maradhattak ki. Szeptember 22.-én díszkivilágítás mellett a Széchenyi téren is ezt tették, és ebben a Pécsi Dalárdának vezető szerep jutott.
Berlini Kongresszus – festmény (Forrás: Wikipédia)
(A háborúban azonban az oroszok győztek, ezt szögezték le az 1878. március 3.-i /Julián-naptár szerint február 19.-i/ San Stefano-i /Yesilköy-i/ békében. Nagy-Britannia és az Osztrák-Magyar Monarchia azonban nem fogadta el ezt az egyezséget, és az 1878. június 13. és július 13. között lezajlott Berlini Kongresszuson megkötött szerződés értelmében megállították az orosz előretörést a Balkánon, és – koránt sem véglegesen – rendezték államainak helyzetét, határait.)
Dulánszky Nándor püspök (Forrás: Wikipédia)
Fényes egyházi ünnep jutott Pécsnek is, amikor Dulánszky Nándor (1829-1896) püspöki beiktatása alkalmából, 1877. június 1.-jén a helybéliek esti fáklyás tisztelgést adtak tiszteletére, és ezt a pécsi férfi énekkar szerenádjával koronázta meg. A Pécsi Nyomdász Betegsegélyző Egylet fölkérésére pedig, annak anyagi gyarapodásának elősegítésére jótékony célú estén léptek föl. Amikor pedig egy nyomorgó pécsi tanító megsegítésére pénzt adott, és még tagjai között is gyűjtést indított, folytatta a rá mindig jellemző jótékonykodást. Választmányi határozat szerint a pécsi katolikus árvaház alapító tagjainak sorába léptek be, és az 500 forintnyi díjat hangversenyeik jövedelméből állták, az itt szerzett jövedelmüket a helyi takarékpénztárban „fialtatták.” Az 1877. év végén tehát a Rudolphinum Árvaház javára hangversenyeztek a színházban, az akkori színházban, a Mária utcai Oertzen-házban. Az évet most is a zenés-táncos szilvester-estjük zárta.
Hölzl S Ferenc síremléke Pécsett (Forrás: Wikipédia)
A fölújított Lyceum-templomban decemberben egyházzenei hangversenyen léptek föl, és amikor az előző évben ünnepelt IX. Pius pápa 1878. február 7.-én elhunyt, Hölzl Ferenc (Franz Seraphin Hölzl, 1808-1884) székesegyházi karnagy, zeneszerző fölkérésére rendezett gyász-istentisztelet alkalmából tartott zenés rekviemben működtek közre. (IX. Pius pápát 2000. szeptember 3.-án avatta boldoggá II. János Pál pápa, ünnepe – halála napja – február 7.) Dulánszky Nándor püspöknek ismét szerenádot adtak. Alapszabályuk szerint négy dalestjükre, húshagyó kedden pedig bohóc-estjükre került sor, ez utóbbi a Kert (a mai Dischka Győző) utcai sportcsarnokban. Az 1877/1878. évad adminisztratív-személyi ügye volt, amikor a működő tagok sorából kilépett jeles dalosukat, Dulcz Istvánt (1844-1927) tiszteletbéli tagjukká választották – addigi érdemeire való tekintettel. Minden esetre azt megállapíthatjuk, hogy dalárdánk egyre népszerűbb lett, sok helyre hívták, ami azt jelentette: a mecsekalji város kulturális életének legjelentősebb polgári énekkarává vált…
Ha a következő szörnyűségeket ismertetni-jellemezni akarjuk, akkor az 1876. évi szegedi országos dalosversenyen aratott diadalnál kell kezdenünk. Mint már tudjuk, a budaiak ellenében a Pécsi Dalárdát hozták ki győztesnek a zsűri tagjai szótöbbséggel, és a diadal mámorában, azon melegében bejelentette: szívesen megrendezi a következő országos dalos ünnepet Pécsett. A fővárosi acsarkodó-lappangó ellen-propaganda lassan „ölt.” Pedig „ott fönt” (az országos választmány tagjai) már ki is jelölték az időpontot 1878. augusztus 14. és 18. között.
Aidinger János polgármester (Forrás: Wikipédia)
Azonban Aidinger János (1846-1906) akkori polgármester átiratot intézett a Pécsi Dalárdához, amelyben annak az aggodalmának adott hangot, hogy a Magyar Országos Dalár Egyesület központi választmánya – amikor tudakozódó levelével megkereste a testületet – nagyon sejtelmesen válaszolt, amelyben a pécsi megrendezés nehézségeiről „lafatyolt.” Előbb csak sejtették, majd már az országos választmányban is szóba került, hogy az ugyanabban az évben megrendezendő párizsi világkiállítást szerepeltették, mint „hátráltató tényezőt.” Amikor pedig ezt a pécsiek határozottan tagadták, végül csak „kibújt a szög a zsákból”: amikor az 1878. június közepén tartott központi közgyűlésen – ahol a pécsieket Schneider István (1842-1909) választmányi tag képviselte – azt volt képes kifejteni Ábrányi Kornél (1822-1903) országos titkár, hogy városunk anyagilag olyan állapotban van, amely nem teheti lehetővé a megrendezést, és amikor nálunk járt, megerősítették ezt a pécsiek is!? Amikor pedig a küldöttünk kikelt az eljárás ellen, külön kitérvén mind az országos választmány, mind a titkár eljárására, „még nékik állott feljebb.” Azért is azt határozták el, hogy nálunk nem lehet megrendezni az országos dalosversenyt! … Erre viszont Schneider – az előre megkapott fölhatalmazásával élve – bejelentette a pécsi férfi énekkar kilépését az országos szövetségből! … Ezt később a pécsi választmány szintén megerősítette, és kötlevélben értesítette az ország dalárdáit erről, akik megértették a pécsiek igazát.
Oroszok átkelése a Dunán – festmény (Forrás: Wikipédia)
Azt is tudni kell, hogy a Losonci Dalárda – átérezvén a pécsiek igazát – külön levélben biztosította őket támogatásáról. Ezt írták: „Hazánk első rangú dalegyletének visszalépése az országos dalosszövetség kebelében betölthetetlen űrt képezne… azért mély sajnálattal és fájdalmas megütközéssel vesszük tudomásul… de dalegyletünk minden tagja azon óhajtott és bíztató reménynek engedi át magát, hogy a Pécsi Dalárda – fátyolt vetve a közelmúlt eseményeire – mielőbb ismét elfoglalandja (sic!) azon helyet, mely őt, mint a magyar nemzeti dal egyik úttörőjét s előharczosát (sic!) méltán megilleti, s jövőben még ragyogóbb fényben tündökölend (sic!) dalszövetségünk egén, a daltestvéri szeretet melegével s a dalművészet ihletével buzdítván a többi dalegyleteinket a haladásra és a nemes küzdelemben való kitartásra.”
Természetesen a művészi feladataikat sem hanyagolták el ezen közben otthon. Az magától értetődő volt, hogy megtartották az évadban a négy „alapszabály-szerű” dalestjüket, és emellett még két lényeges, a közélet szempontjából is fontos, városi szintű, gyűjtéssel egybekötött énekes-zenés rendezvényen működött közre.
Pécs Széchenyi tér: 52. gyalogezred emlékműve (Forrás: Köztérkép hírportál – Wikipédia)
Mint a történelemből ismert, Bosznia okkupációjára 1878. július 29.-én indultak meg a hadműveletek. De mielőtt még megindultak volna, megkezdődött a csapatok fölvonulása. Pécsre a Császári és Királyi 52. Gyalogezred katonái vonultak be, mégpedig Grazból, hogy ezt követően Boszniába induljanak. A város a tiszti kar részére a Scholz-sörcsarnokban hivatalos bankettet tartott. Ezen a rendezvényen a pécsi dalosaink adtak műsort. Amikor pedig pár nap múltán a pécsi Indóházból – a vasútállomásról – ténylegesen hadba indultak vonaton a csapatok, a búcsúztatásuknál a pécsi háziezrednek – mert akkor az 52-esek azok voltak – szintén fölcsendült a Pécsi Dalárda férfias éneke. A vonatra szálló katonák között volt Benyovszky Manó, Egerszeghy Mihály és Mihálovics Antal – mindhárman bevonult dalárda-tagok.
A baranyaiak megye-szerte szintén köszöntötték a hadba vonuló katonáinkat. A Mohácsi Kaszinó Egylet is hangversenyt rendezett a baranyai születésű katonák megsegítésére, ebben vezető szerepet vállalt a pécsi férfikar. Amikor pedig 1878 novemberében az első csapatok visszatértek a harctérről, és a Pécsi Női Dalegylet dalestet rendezett, természetes volt a Pécsi Dalárda közreműködése.
Ábrányi Kornél id. (Forrás:Wikipédia)
Sarajevo, 19. század vége (Forrás: Wikipédia)
(Azt a tények kedvéért le kell szögeznünk, hogy a Boszniába történő bevonulást hazánkban sem fogadta egyöntetű támogatás, és az ottani muszlimok lázadásával is meg kellett küzdeni. Amikor pedig 1879. április 21.-én aláírták az osztrák-magyar-török egyezményt, amely jóváhagyta ugyan az okkupációt, azonban a török szultánnak a szuverén jogait szintén biztosította. A monarchia a modernizálásban, a belső társadalmi rend megszilárdításában sikereket ért el, de teljesen nem tudta rendezni a helyzetet. Emellett a 20. század elejéig megtörtént a balkáni államok és Görögország status quo-jának kialakítása.)
Pécs Széchenyi tér, a régi városházával, 19. század vége (Forrás: Régi Pécs hírportál – Wikipédia)
Visszatérvén a Pécsi Dalárdához, elmondhatjuk, hogy jó kapcsolatot alakítottak ki a város akkori neves kertészével, híres közéleti személyiségével, Nowotarsky Antallal (1825-1901). (Ő volt a Lengyelországból idemenekült dinasztia-alapító, 1851-ben hozta létre a Nowotarski Antal és Fia Kertészet, Virágkötészet, Faiskola céget a Nepomuk /ma Munkácsy/ utca 20.-ban.) Ő rendezte a városi virágkiállítást, amelynek megnyitásakor dalos egyesületünk is föllépett. Akkor Szigetvár – 1950-ig – Somogy vármegyéhez tartozott. Már ebben az időben is, évtizedek óta javában tartottak a Zrínyi Miklós (1508-1556) – megemlékezések. Az 1878. szeptember 7.-én este, a fölállított Zrínyi-szobor javára rendezett avatási ünnepséget követő hangversenyt a Pécsi Dalárda adta. Ezzel is segítették – a rendező bizottság fölkérésének alapján – a szobor költségeinek fedezését.
Ezt követően a Széchenyi téren egy jótékony célú rendezvényt tartottak a harctéren elesett- illetve megsebesült magyar katonák családjainak, hozzátartozóinak megsegítésére, az országos gyűjtéshez csatlakozva. Ekkor is az történt, hogy a Ribay-kávéház előtti függőkerten a Pécsi Dalárda, a fölötte lévő főgimnázium teraszán a Városi Zenekar foglalt helyet, és hol fölváltva, hol együttesen adták elő számaikat. A perselyeket a téren helyezték el, amelyek körül – a szemtanúk szerint jó volt látni – valósággal tolongtak az adakozó pécsiek. Mivel az egyik „alapszabály-szerű” rendezvényük épp ezen időszakra esett, ekkor szüneteltették a táncot, ellenben ekkor is gyűjtést tartottak, tovább növelvén a pécsiek adományra szánt pénzösszegét. S hogy ne csak ilyen jellegű eseményekről emlékezzünk meg, a „szokásos” vidám szilveszter esti „mókát” 1879/1879 fordulóján is megtartották az egyesületben.
Szegedi árvíz, 1879 (Forrás: Wikipédia)
Mint köztudott, Szegedet 1879. március 12.-étől kezdődően árasztotta el a víz, nagy pusztítást okozván. Olyannyira nagy volt a pusztítás, hogy úgyszólván az egész akkori művelt világ összefogott megsegítésükre. Segítésük nyomán alakult ki a Tisza-parti város városszerkezete, amelyet ma is ismerünk. Természetes volt, hogy ebből a pécsiek sem maradhattak ki, és nem is akartak. A Pécsi Dalárda a Scholz-sörcsarnokban rendezett hangversenyének tiszta jövedelmét ajánlotta föl erre a nemes célra.
Perczel Miklós főispán (Forrás: Wikipédia)
Mint ismertettem, Dulánszky Nándor pécsi püspököt 1878-ban nevezték ki, és Aidinger János polgármester támogatását élvezte folyamatosan a dalárda. Mellettük (bonyhádi, lovag) Perczel Miklós (1812-1904) megyei és városi főispánt és Kellemffy Károly Mohács-Pécs-Barcs vasútigazgatót fogadták tiszteletbéli tagjainak sorába. Nézzük az indoklásokat, a laudációt. Dulánszky Nándor „a hazai zene-és dalművészet iránt való érdeklődése, de különösen a Pécsi Dalárda irányában mutatott pártoló áldozatkészségéért”, Aidinger János „a Pécsi Dalárda irányában mutatott előzékenységéért, nemkülönben az egylet fölvirágzására és előhaladására (sic!) tett többféle intézkedéseiért” részesült ebben a megtiszteltetésben. Perczel Miklós „a Pécsi Dalárda irányában mindenkor tanúsított előszeretetéért (sic!)”, Kellemffy Károly „az egylet támogatása körül szerzett érdemeiért” kapta a címet. Magától értetődő volt, hogy ez után, ebből az alkalomból mind a négy dicső férfiúnak köszöntő szerenádot adott a férfikarunk.
Hozzászólások