Kölcsönlakás  • Hetedhéthatár

Színház

Kölcsönlakás 

Ray Cooney – John Chapman bohózata Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

Miközben az ország színésztársadalma forrong, háborúzik, világot megvált, tüntet – itt azt látjuk, amiből a színház meg tud élni. Jókedvvel mutatják be, mitől döglik általában, de konkrétan is a légy.

Ezúttal Besenczi Árpád csak rendezőként jegyezte az előadást, ami a pergő ritmusból egy kicsit visszavett, – könnyebb rálátva az egészre helyére tenni a jeleneteket – és egy remek, szórakoztató előadással könnyebbedhettünk meg hétköznapi rutinfeladataink nyomása alól. Az jutott eszembe, hogy a színháznak olyan sokféle eszköz van a kezében a világra hatni, azt „megreformálni”, hogy kár is másra fecsérelni az idejét, amiből nincs sok: a jelenetek itt is, akárcsak az előző Sose halunk meg c. előadásban, gyorsan következnek egymásután, de azért van időnk felocsúdni egyik-másik helyzetből és tisztán láthatjuk, mennyire zavaros ebben a történetben (is) minden.

Bohózat, sok csűrés-csavarással, a történetet a műfaj remek ismerőjeként bonyolítja a szerzőpáros, a színészeknek pedig a hosszú kényszerszünet után valóságos felüdülés nevettetve játszani. Mi is lenne velünk, belőlünk, ha kihalna a kacagás az életből… És legjobban a fonákságainkon lehet.

Kiss Ernő, Urházy Gábor László, Pap Lujza, Ticz András felszabadultan komédiáznak. Kiss Ernőtől ezt már megszokhattuk, rekeszizmainkat mindig megdolgoztatja, amiért mindig hálásak is vagyunk. Alakításakor derül ki, ebben a műfajban, a jellemábrázoláson kívül mennyire fontos az időzítés, amihez szintén remekül ért. Az előadás tulajdonképpeni ritmusát az adja meg, ahogyan benne esik le a tantusz, és „felfogja” a dolgokat, Urházy Gábor Lászlót most láttam igazán felszabadultnak, magától értetődő természetességgel, játszi könnyedséggel komédiázott, Pap Lujza, akitől általában tragikus mélységű alakításokhoz szoktunk, nagy élvezettel, pontos és plasztikusan kifejező mozdulatokkal, jó vígjátéki érzékkel is, profin vezényli le az egész kalamajkát, kimanőverezve belőle a társaságot, Ticz Andrást megismerhetjük leendő bohózatok remek színészeként is, kitűnő „vígjátéki hallással” rendelkezik, Magyar Cecília nőiességéhez kétség nem fér, villámgyorsan reagál, jól vág a „színpadi esze”, Czegő Terézia végre újból kiélheti színészi képességeinek – a ravasz és allűrökbe öltözött írónő alakjának bemutatásában – művészi arzenálját, Szakály Aurél a kujon úriember figurát hozta, Nagy Johanna ígéretes komika a szobalány szerepében, Mikita Zsuzsanna Lilla alkalmi légyottok női szereplője megformálásával tökéletesen illett a bohózatba.

Ilyen – az élet gondjaitól terhes – lelket könnyítő előadással ajándékoztak meg a zalaegerszegi művészek.

A díszlet színészbarát volt, a jelmezek sokat adtak az alakok ábrázolásához.

Az előadásról képeket a színház honlapján lehet nézegetni, ide kattintva.

Pár képet pedig a színház facebook oldaláról „ollóztam”, akárcsak a szereposztást:

Szereposztás:
Philip Markham – Kiss Ernő Jászai-díjas
Joanna Markham – Pap Lujza Domján Edit-díjas
Henry Lodge – Urházy Gábor László
Linda Lodge – Magyar Cecília
Alistair Spenlow – Ticz András
Sylvie – Nagy Johanna
Tristan Pangbourne – Szakály Aurél
Miss Cook – Czegő Teréz
Miss Wilkinson – Mikita Zsuzsanna Lilla

Díszlet: Mészáros Tibor
Jelmez: Szőke Julianna
Világítás: Gibárti Tibor
Ügyelő: Kovács Arnold
Súgó: Kiss Szilvia
Rendezőasszisztens: Mikita Zsuzsanna Lilla

Rendező: Besenczi Árpád Jászai-díjas
Bemutató: 2020. október 22.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS