A tündér fényen átszökő haját
csókolta vágyó csendű némaság,
s megállt fekete titkú fák alatt
fehér idő: öröklét-pillanat.

Készült a csillag esti égre fenn,
s fehér fehérnek mesélt kedvesen,
felhő a fáknak, s alkony ragyogott
váró sötétnek arany holnapot.

Eljött a hold. E furcsa arcú hold
gyermekkorom tűnődő társa volt.
Nyújtózkodtak mind a kíváncsi fák
látni hűvös-bűvös fehér csodát.

Ösvény futott, a múltnak átadott.
Derengő ágak csendje hallgatott,
s rajta csillagok villantottak át
égi jelként királyi koronát.

Ösvény futott elmúlásba velem
nyirfaerdőcske szélén: életem,
de mosolyogtam. Tudtam: ittmarad
szépség-fehér öröklét-pillanat.

Megosztás

Tweet