Hazafelé reggel, egy parkban
színpompás árvácskákat
ültető kertészeket láttam.
Összehangolt mozdulataikat
elnézve az jutott eszembe:
olyanok ők, mint a Titanic
muzsikusai, akik még akkor is
zenéltek, amikor már süllyedt
a hajó. Süllyedő világunkban ma
ez a látvány: kertészek, árvácskák
a kora reggeli szürke ég alatt
számomra valamiképpen, mégis,
a reményt testesítette meg.
- 11. 04.
Hozzászólások