Férfi: – Jaj lelőttem Hófehérkét! Jaj, megöltem őt..!
Nő: – Ne óbégass te őrült! Nem kell megtudni mindenkinek!
Férfi: – Mit? Hogy gyilkos vagyok?
Nő: – Ha így ordítasz, mindenki megtudja az udvarban.
Férfi: – Megérdemlem, hogy megtudják, megérdemlem én…
Nő: – Kussolj már – vénember! Nézd a dolog jó oldalát, ha már megtörtént!
Férfi: – Hát lehet jó oldala egy gyilkosságnak?
Nő: – Persze hogy lehet jó oldala is a gyilkosságnak, például a busás jutalom.
Férfi: – Egy bérgyilkos bére? Hogy lehetne jó oldala elvetemült tettemnek?
Nő: – Ha már a megkérdezésem nélkül bevállaltad… akkor
Férfi: – Nem vállaltam be tudd meg! Parancsolták, parancsba adták.
Nő: – Na és? A parancsot meg lehet tagadni és a bűnt el lehet kerülni…
Férfi: – Ebben a helyzetben nem, nem lehetett megtagadni…
Nő: – Miért nem lehetett ellentmondani abban a helyzetben?
Férfi: – Hát mert megigézett… teljesen megbabonázott.
Nő: – Mit gagyogsz? Ki igézett meg?
Férfi: – Hát az úrnőm, a szépséges új királyné.
Nő: – Azt mondod, tetszik neked az a fennhéjazó, vérszomjas némber?
Férfi: – Bizony nagyon szép az a fehérszemély, de nem tűr ellentmondást…
Nő: – Na erről még beszélünk! Méghogy a szépasszony parancsát nem lehet megtagadni… Ki hallott már ilyen hülyeséget?
Férfi: – Nem hát! Becsületszavamra mondom az az asszony igazi boszorkány…
Nő: – Jaj öreg! Megint elveszítetted a józan eszed! És mit súg a lelkiismereted, mondd!
Férfi: – Ne bánts már annyira, fáj a lelkem magától is, ha arra az ártatlan teremtésre gondolok.
Nő: – Miért nem szóltál királyunknak a kegyetlen tervről? Hm?
Férfi: – Mondom asszony, az a fehérnép egészen megigézett, úgy nézett rám sötét szemeivel, mint Ká, a kígyó – megdermedtem, de meg ám! Kénytelen voltam megtenni… Robotként teljesítettem akaratát…
Nő: – Ha már így alakult, nem lehet változtatni a tényeken.
Férfi: – Nem bizony! Ezt már nem lehet visszacsinálni.
Nő: – És a jutalom hol van? A jutalom hol maradt, amivel most lelécelhetnénk és új életet kezdhetnénk mondjuk egy másik királyságban?
Férfi: – Te asszony, csak a jutalomra tudsz gondolni ebben a szorult helyzetben?
Azt mondom, egy fikarcnyival sem vagy különb nála, a boszorkánynál…
Nő: – Neked már befellegzett, ember! Nem hallod a zajt? A király katonái vágtatnak erre!
Férfi: – Mit csináljak most? Adj tanácsot nekem! Legalább most mondj valami jó tanácsot!
Nő: – Bajban kell a tanácsom, ugye?
Férfi: – Kell, persze hogy kell! Mondd, mit csináljak?
Nő: – Az már a te dolgod, gyáva, bugris!
Férfi: – Ki fognak végezni, ha megtalálnak. Mi lesz veled, asszony? Ki biztosítja a jólétedet?
Nő: – Ne emészd magad! Elmegyek az udvari szakáccsal, neki régóta tetszem.
Hozzászólások