Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.
Találgatjuk: idebent vagy odakint,
lelkünk saját egére talán kilát,
reménye csalóka napfényt odaint,
felhőre térdel, könnyez s mormol imát.
Mint hajdanán, mosolyt kezünkre fújva.
Egymás melegében jól összebújva
talán akadhat még bennünk némi hő.
Nincsen szeretet-takarékos idő,
akkor értékes benne minden óra,
ha rátalálunk majd vele a jóra.
Hozzászólások