Kaleidoszkóp – 46. • Hetedhéthatár

Emberi tényező

Kaleidoszkóp – 46.

 

Hol laknak Laciék?

 

Öcsém 1967-ben kezdte a könyvtár-népművelő szakot a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Mikor a kezdés után első alkalommal jött Zircre, egy közös ismerőstől érdeklődött.

– Hol laknak Laciék?

– A Patkóban – volt a rövid, ám kissé meghökkentő válasz.

Amiből annyi igaz volt, tényleg a Patkó étterem volt a törzshelyünk. Oda szólt az ebédjegyünk. (Abból annyit vehettünk, amennyit akartunk. Darabját 8 forintért vettük, fizetéskor 10 forintot ért.)

Munka után is igyekeztünk a Patkóba, mert a törzsasztalunknál dolgoztunk. Gábor fordított, én meg a diplomamunkámat írtam. Egy hatalmas, elsárgult paksaméta volt mellettem, a Fővárosi Közlöny négy vaskos évfolyama, 1945–1948. Néhány napig ki se mertem nyitni, annyira fáztam tőle, utána csakhamar életem egyik legizgalmasabb olvasmánya lett.

Amikor eljött a vacsoraidő, vagy megjelentek népes társaságunk tagjai, Gábor is, én is egy laza mozdulattal betoltuk az egész cuccot az ablakmélyedésbe. Csak másnap délután vettük elő onnan, folytatva az előző napi munkát. A gépelést már a könyvtárban végeztem el.

 

 

Mint Marci Hevesen

 

Azt ugyan még senki nem részletezte, hogy hogyan is élt Marci Hevesen, de egy biztos, ha valaki jól élt, azt mindig Marcihoz hasonlították. Így a szólásmondás igazi mérce lett számomra is.

Mint módszertani könyvtáros, elláttam a járás összes községi könyvtárának felügyeletét. Minden hónapban kaptam egy művelődési autót, amivel a letéti állományt mozgattam a könyvtárak között. Sokszor mentem kiszállásra kerékpárral is. Gyönyörű helyeken jártam. Ha kocsival mentünk Bakonyszentlászló körzetében, hazafelé mindig megálltunk a cseszneki várral szembeni szerpentinen. Szalonnáztunk, majd szunyókáltunk egyet, aztán mentünk tovább.

Egy ilyen kiszállás után, ahogy visszamentem a könyvtárba, az asztalomon egy cédula várt: Ha még életben akarod látni nagyanyádat, siess haza.

Késő este volt, csak másnap tudtam hazamenni Cseténybe. Örömmel láttam, hogy a 84 éves nagyanyám ül az ágyban, és olvas.

– Mit olvasol, nagyanyám?

Egy szót se szólt, csak huncut mosollyal fordította felém a könyv borítóját.

Szilvási Lajos: Egyszer-volt szerelem. No, hála Istennek, talán még sincs akkora nagy baj.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Kaleidoszkóp – 46.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés