Új szelek
A szokásosan hosszúra nyúlt díszebéd végeztével a Kormányzó elbocsátotta a népes vendégsereget, majd dolgozószobájába hívta a főtanácsadóját, hogy szivarozgatás közben megigyon vele néhány pohár italt, és közölje vele a javaslatát, amit már régebb óta forgatott a fejében.
___A főtanácsadó jóval idősebb volt nála; mikor még az ő apja vezette az országot, belügyminiszter volt. Már akkoriban is ő hozott minden fontos döntést. A Kormányzó nagyra becsülte rátermettségét, éleslátását és széles körű műveltségét, ám nem szívlelte igazán, és tartott is tőle: behízelgő, simulékony modora egy kíméletlen, gonosz ember álcája volt. Amaz meg irigykedett őrá, alkalmatlannak tartotta a legmagasabb tisztségre, és titkon még mindig reménykedett, hogy valami módon félreállíthatja, és elfoglalhatja a helyét.
___– Most, hogy szilárd alapokon áll a rendszerünk és a gazdaságunk is megerősödött, enyhíthetnénk a törvényeink szigorán – tért a tárgyra a Kormányzó, miközben kortyolgatták az italukat a dohányzóasztalnál ülve. – Nagyobb szabadságot adhatnánk az embereknek, és vele együtt lehetőséget arra, hogy egyre jobb életkörülményeket teremtsenek maguknak.
___– Túl korai lenne még – vetette ellen a főtanácsadó, miután nagyot szívott a szivarjából és a fejét hátravetve lassan kifújta a füstöt. – Ha egyáltalán időszerű, sőt észszerű lenne valaha is – tette hozzá. – Ha egy kicsit is engednénk a szigorból, elindítanánk egy folyamatot, amit egy idő után már nem tudnánk megállítani. Minél több jogot és minél nagyobb szabadságot élveznek ugyanis az emberek – lendült bele a bölcselkedésbe, szokása szerint –, annál több jogot és annál nagyobb szabadságot követelnek, és annál harsányabban kiáltanak diktatúrát a legkisebb korlátozások miatt is. Végül már minden írott és íratlan törvényt meg hagyományt elutasítanak, arra hivatkozva, hogy korlátozza a szabadságukat. Amitől pedig éppen meg kell fosztani őket, hogy megtanulják becsülni.
___Belekortyolt az italába, aztán folytatta.
___– Bizony, rabláncon kell tartani a népet, ha elejét akarjuk venni a teljes anarchiának, káosznak, a pusztulásnak. Annak előtte, hogy apádat kinevezték legfelső vezetőnek – te még kisgyerek voltál –, nyíltan lehetett uszítani az állam intézményei ellen, gyalázni a fennálló rendszert, a politikai vezetőket, és szinte mindennaposak voltak a tüntetések, zavargások, gyújtogatások, összecsapások a rendőrséggel, végül már valóságos utcai harcok. A kijárási tilalom is hatástalannak bizonyult. Visszagondolva, milyen egyszerű is volt helyreállítani a rendet! Tűzparancs és kíméletlen megtorlás. Tömeges bebörtönzések és kivégzések. Besúgóhálózat kiépítése, aztán átnevelő munkatáborok létesítése. Büszkén mondhatom, hogy mindezek az intézkedések az én nevemhez fűződnek.
___Beleszívott a szivarjába, aztán beszélt tovább.
___– Azóta felnőtt egy egész nemzedék. Ezek már tudják becsülni a szabadságot, a láthatatlan szögesdrót-kerítésen belül persze, és derekasan küzdenek, hogy kiérdemeljék az elégségest. Hűséges alattvalók, odaadó szolgák, hálás koldusok. És szeretnek minket, a gazdáikat, legfőképpen pedig téged, nemzetünk bölcs Kormányzóját. Milyen lenyűgöző, ahogy fülsiketítő éljenzéssel és szűnni nem akaró tapsviharral köszöntenek! Ahogy tették most is, a díszszemlén.
___Amaz kissé ingerülten legyintett.
___– Ugyan, színjáték az egész – morogta a foga között alig hallhatóan.
___A főtanácsadó elszégyellte magát, amiért úgy beszélt most is, mintha nem lenne tisztában ezzel, mintha nem látná a kivezényelt tömegek ilyen megnyilvánulásainak szinte tökélyre vitt gépiességét és bántó túlméretezettségét.
___– Lehet, hogy az idősebbek egy része jobbára csak színleli a lelkesedést, az ujjongást – mondta némi hallgatás után, már tárgyilagos hangon –, mert még él bennük az úgynevezett demokrácia emléke, és persze a megtorlásoké, amit a folytonos és igencsak hatékony propagandánk se képes kitörölni az emlékezetükből, meg az átnevelő táboroktól is tartanak. Tíz-tizenöt év múlva azonban már egy teljesen tiszta, hogy úgy mondjam, romlatlan nemzedékkel számolhatunk. Összességében már most kezes bárány a nép, gyakorlatilag semmilyen veszélyforrást nem jelent. Mindaddig persze, amíg nem lazítunk a rabláncon.
___Belekortyolt az italába, majd megszívta a szivarját, aztán folytatta.
___– Veszélyforrás már csak a közvetlen környezetedben lehet. A Párt felső vezetésében és a hadsereg vezérkarában, sőt akár a belső elhárításban is. Elgondolkoztató, hogy már jó ideje nem jelentettek senkiről semmi gyanúsat. Különösen ébernek kell lenni, amikor látszólag minden kifogástalanul működik. Olyankor a legbölcsebb dolog gondoskodni arról, hogy senki se érezhesse magát biztonságban. Ennek a leghatékonyabb módja pedig végrehajtani időnként kisebb-nagyobb tisztogatásokat a felsőbb körökben, koholt vádak alapján, pusztán megfélemlítés céljából, ahogy apád is tette. Persze az én tanácsomat követve.
___Megint beleszívott a szivarjába, lassan kifújta a füstöt, majd beszélt tovább.
___– Az én találmányom azonban fölöslegessé teszi a koholt vádakat és a kirakatpereket. Tényt állapít meg, a tudomány és technika tárgyilagosságával, pártatlanságával.
___– Zseniális találmány, annyi bizonyos – jegyezte meg a Kormányzó. – Mondhatni ugyanakkor, sátáni találmány. Minek is nevezed? Affektográf?
___– Affektográf, pontosan – helyeselt amaz lelkesen bólogatva.
___– Mikorra készül el?
___– Már csak apró finomítások vannak hátra, melyek viszont időigényesek, de egy héten belül kész lesz, és akkor megtarthatjuk a főpróbát. Mindenki úgy tudja, hogy orvosi berendezésről van szó, és kettőnkön kívül csak a Párt, a hadsereg és a belső elhárítás legfelső vezetése tudhat majd a valódi rendeltetéséről. Egy kórház épületében fogjuk elhelyezni, hogy a vizsgálatra berendeltek ne fogjanak gyanút.
___További beszélgetésük a történet szempontjából érdektelen.
___Az affektográf érzelmi reakciók vizsgálatára szolgál. Pontosabban csak a pozitív és a negatív reakciót, tehát az elfogadás és az elutasítás, lényegében a szeretet és a gyűlölet impulzusait érzékeli és jelzi ki. Egy adott, ilyen jellegű érzelmi reakciót kiváltó kép láttán az agyban keletkező impulzusokat a vizsgált személy fejére helyezett sisak detektorai elektromos jelekké átalakítva továbbítják egy szelektáló egységbe, amely képes különbséget tenni a kétféle, ellentétes reakció által generált jelek között, és aszerint továbbítja azokat egy erősítőre, ahonnan pedig a megfelelő, vagyis egy zöld, illetve egy piros kijelzőre kerülnek.
___A főpróba tíz különböző életkorú, foglalkozású és társadalmi rangú személy, öt férfi és öt nő közreműködésével történt. Egy képernyő elé ültették őket egyesével egy elsötétített szobában, majd fejükre helyezték a sisakot. Hat, váltakozva kellemetlen és kellemes érzést kiváltó kép jelent meg előttük aztán, tíz másodperces időtartamra. Ahogy jelezte a készülék, az egymás hegyén-hátán nyüzsgő férgek, a krokodilfej és a múmiaarc látványa az elutasítás, a festői táj, a színpompás virágcsokor és a bájos gyermekarc látványa pedig az elfogadás reakcióját váltotta ki mindegyikükben.
___A meghívott párt- és állami vezetők, valamint orvosok és kutatók lelkesen gratuláltak a készüléket kifejlesztő munkacsoportnak, elsősorban természetesen a feltalálónak, a főtanácsadónak. A Kormányzó nem vett részt a bemutatón; éppen számos szenvedélye egyikének, a vadászatnak hódolt.
___Végleges formájában a berendezés egy ablaktalan fülke, melyben a készülék szekrénye az üléssel szemben helyezkedik el, rajta a nagyjából félkarnyi szélességű és magasságú képernyővel. A vizsgált személy fejére – akinek nem lehet tudomása a vizsgálat részleteiről, sem pedig a céljáról – ráhelyezik a sisakot, rácsukják az ajtót, miáltal teljes sötétségben hagyják, majd a fülke homlokzatán lévő kapcsolóval működésbe hozzák a készüléket. A vizsgált személy előtt csakhamar megjelenik a Kormányzónak a képernyőt szinte teljesen betöltő arcképe. Ha a reakciója pozitív, elfogadó, tehát szereti a Kormányzót, akkor kívül, a fülke homlokzatán kigyullad a zöld jelzőlámpa, ha pedig negatív, elutasító, tehát gyűlöli – ezt a szót természetesen nem szabad használni őrá vonatkozóan –, akkor a piros. A fülkében elsötétül a képernyő, és alatta kigyullad a felirat: NEM SZERETED BÖLCS KORMÁNYZÓNKAT! Ez természetesen büntetést von maga után, aminek súlyossága függ a vizsgált személy által betöltött tisztségtől, de legalább öt év, a magasabb tisztségek esetében pedig életfogytig tartó átnevelő munkatábor, vagy akár golyó általi halál, a hadbíróság ítéletének megfelelően.
___Végleges helyén, a kórházban mutatták be a berendezést a Kormányzónak, a Párt, a hadsereg és a belső elhárítás legfelső vezetőinek jelenlétében. Miután a főtanácsadó részletesen ismertette a felépítését, működését, a vizsgálat célját, lefolyását és a nemkívánatos eredmény lehetséges következményeit, a Kormányzó megkérdezte tőle, befolyásolná-e az eredményt, ha a vizsgált személy tisztában lenne mindezzel. A főtanácsadó azt válaszolta, hogy nem zárható ki, és éppen emiatt fontos a szigorú titoktartás, elsősorban a vizsgálat célját illetően. A Kormányzó erre azt javasolta, hogy tegyenek egy próbát; üljön be ő maga a fülkébe. Egy pillanatra dermedt csend támadt, de aztán egymást túlharsogva helyeseltek a többiek, leginkább persze azok, akik megkönnyebbüléssel könyvelték el, hogy nem rájuk esett a választás. A főtanácsadó elsápadt, de megőrizte a méltóságát. Tisztában volt vele, hogy nem tehet mást, mint hogy engedelmeskedik, és arra összpontosított, hogy uralkodni tudjon az indulatán, befolyásolni tudja azt az elfogadás irányába, amikor megjelenik majd előtte a Kormányzó arcképe. Az egyik elhárítótiszt máris karon fogta és előzékenyen besegítette a fülkébe, fejére helyezte a sisakot, és rácsukta az ajtót. Aztán ránézett a Kormányzóra, az pedig intett neki, hogy fordítsa el a készülék kapcsolókarját. Mindenki lélegzet-visszafojtva várt. A fülke homlokzatán egyszerre csak kigyulladt a piros lámpa. Morajlás, majd becsmérlő szavak és szidalmak egyre erősödő hangzavara támadt. Az elhárítótiszt végül kinyitotta a fülke ajtaját, s a főtanácsadó élettelenül zuhant ki belőle: szívroham végzett vele.
___Ez volt az egyetlen alkalom, mikor az eredeti céljára használták a berendezést. A kórház tulajdonába került, és továbbfejlesztették az agyműködés kutatására.
___A Kormányzónak, új főtanácsadójának és jó néhány haladó felfogású politikusnak köszönhetően reménykeltő változások kezdődtek az országban.
___Közel egy emberöltő kellett, hogy felvirágozzon, amit a Kormányzó már nem ért meg. Akkor új szelek kezdtek fújni. Minél több jogot és minél nagyobb szabadságot élveztek az emberek, annál több jogot és annál nagyobb szabadságot követeltek, legfőképpen persze a fiatal nemzedék, és annál harsányabban kiáltottak diktatúrát a legkisebb korlátozások miatt is. Végül már minden írott és íratlan törvényt meg hagyományt elutasítottak, arra hivatkozva, hogy korlátozza a szabadságukat, és idővel már nyíltan uszítottak az állam intézményei ellen, gyalázták a fennálló rendszert és a politikai vezetőket. Szinte mindennaposak lettek a tüntetések, zavargások, gyújtogatások, összecsapások a rendőrséggel, végül már valóságos utcai harcok. A kijárási tilalom is hatástalannak bizonyult…
Hozzászólások