Írótáborban vagyok kedvenc költőm társaságában. Feltételezem, legalább olyan fontos számára is ittlétem, hátha közeledhetünk egymáshoz, talán többet szeretne tudni rólam meg írásaimról.
Gondoltam, beleolvas valamelyik könyvembe, talán javasol néhány folyóiratot, ahol fogadnák munkáimat, – de nem siet, mert kezdődnek a különböző programok, én meg követem, mint az árnyék, de elunom az egészet, mert látom, hogy időzavarral küzd, ideges, mindig siet valahová…
*
III. 16.
Most is vidéken téblábolok, gyakran vándorlok álmaimban. Az út célját nem ismerem, idegen emberekkel tartok valamerre, az út két oldalát figyelem, erre rétnek, a réten meg ezernyi mezei virágnak kellene nyílnia emlékeim szerint, de se mező, se virág, inkább sivatagra emlékeztető letarolt földek sárgállnak, amerre szem ellát. Egy sárga falba vájt pinceszerűséghez érünk – itt fogunk aludni, szól valaki a háttérből, ez lesz a pihenőhelyünk. Felsorakozunk a bejáratnál, amikor észreveszem, hogy a földbevájt lakás oldala csupa homok, ebben a homokban feltűnően világítanak az apró kristályszemcsék, annyira azért nem vakítanak el, hogy ne lássam a zöldesbarna, körtényi állatokat, békára emlékeztetnek ugyan, de nem azok, szorgalmasan marcangolják szét a homokfalat, ahonnan óriás hernyóbábszerű lények gurulnak elő, ezek az ismeretlen állatok utódai lehetnek, mert szoros láncot alkotva veszik körül őket.
*
IV. 26.
Ismeretlen kör alakú épületben járkálok, de csak a második emeletig merészkedek, mert nagyon magasan vannak egymástól a lépcsőfokok, liftfóbiám miatt szóba sem jöhet a könnyebb megoldás.
Szomorúan, mondhatni csalódottan járkálok a nagy táskákkal vállamon, hiszen az itt lakó rászorulóknak hoztam csomagokat, ruhaneműt meg édességet a gyerekeknek. Szorgalmasan nyomkodom a csengőket, a legtöbb helyen mosolygós emberek fogadnak, átadom a kis csomagokat, vannak, akik előttem bontják ki azokat és köszönik a váratlan ajándékot.
A méltatlankodó harsányaktól önként vonom meg a csekélységet, elnézést kérek, hogy rossz helyre tévedtem, a savanyú arcú morgók káromkodva csapják be előttem az ajtót.
Nem bántódok meg, visszamegyek a kedves emberfajtákhoz és köztük osztom szét az így megmaradt csomagokat, örömük lehet, mikor a postás kétszer csenget.
*
A következő álomfoszlányban egy óriás foltos magyar zászlót áztatok a fürdőkádban. Sokáig dörzsölöm, mire a foltok eltűnnek, félszárazon vasalom, szinte újjávarázsolódik.
K. A. egykori kedves tanítványom alig várja, hogy átadjam neki. Köszönöm a csapatzászlót, mert viszem az esti meccsre. azzal megpuszilgat és eltűnik előlem.
Hozzászólások