Egyik este így áradozott Lantos:
– Ó, az a szépséges királyi díszkert. Az a szépen kimért, mértanilag elrendezett, pompás kastélypark, ami minden királynak dicsőségére válna, aminek híre messze a tengeren túlra is eljutott. Ó, az a kert…
– De hiszen a királyi díszkert maga a káosz – vetettek ellent néhányan. – Az erdőben rendezettebben állnak a fák, mint a kastély előtt.
Lantos erre csak legyintett egyet.
– Láttátok volna a tervezőasztalon. Ott olyan szép volt. Lehetett is szép: a király és az udvari főkertész hónapokig tervezte, hogy hol legyen a főallé, a szökőkút, a sétány, a szabadtéri színpad, a játszótér, hova helyezzék el a padokat, bokrokat, díszfákat. Minden szépen haladt, de aztán megmutatták a terveket az egész udvarnak. Na, itt romlott el minden. A királyné mindjárt elmondta véleményét, hogy a királyi játszótér, legyen már közelebb a királyi palotához, hogy jobban rálásson a királyi gyerekekre. A király apukája, az öreg király pedig azt mondta, hogy jobb lenne, ha a királyi játszótér, minél messzebb lenne a palotától, a nagy lárma miatt. Azt se bánná, hogy a szomszéd királyságban épülne meg.
A hadvezér azt kérte, hogy az allé legyen szélesebb, mert így jobban elférne a hadsereg egy esetleges díszszemlén. A főudvarhölgy pedig megjegyezte, hogy a fasor kicsit keskenyebb legyen, hogy az udvarhölgyek minden napszakban árnyékban tudjanak sétálni.
A királylány azt mondta, hogy a hinták ne dél felé nézzenek, mert szemébe süt a nap. Az udvari karmesternek annyi volt az észrevétele, hogy a színpadot és a nézőteret a kert közepén lévő domboldalba kellene vájni, már csak az akusztika végett. A királyi szobrász erre felhúzta a szépen metszett orrát, hogy a dombot hagyják békén, mert oda tervezi a királyi emlékművet, egy óriási obeliszket, ami napóraként is szolgálna.
A királyi építész azt javasolta, hogy a szökőkutat közvetlen a palota mellé telepítsék, mert a vízsugarak jobban kiemelik a homlokzat barokkos hullámvonalait. Az öreg király ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott, köszöni, ő nem kér az ablaka alá szökőkutat, így is elég sűrűn jár vécére.
Az udvari bolond azt ajánlotta, hogy építsenek óriáskereket egy használaton kívüli meddőhányó és egy trágyadomb közé. De később kiderült, csak viccelt. A főlovász meg azt mondta, hogy az egész királyi díszkert helyett egy marha nagy karámot kéne odaépíteni. Ő viszont nem viccelt.
A király néhány hét után a haját kezdte tépdesni… A főkertésznek. Aztán azt mondta, hogy ő most fog egy ásót, elhajítja, ahova esik, ott lesznek a bokrok, aztán újra elhajítja, ott lesznek a fák, aztán újra elhajítja, és ott lesz a játszótér. És így tovább, és így tovább… Így épült meg ez a rendezetlen, nagy dzsumbuj, és csodák csodájára senki se panaszkodik arra, hogy mi hol van a kertben. Vagy legalábbis senki nem mer… A király veszélyesen jól dobálja az ásót…
Hozzászólások