A Pécsi Dalárda története - (1847, 1862-1949) – 25. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 25. rész

 „Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)

 

Az 1886. évi pécsi országos dalos ünnep és dalos verseny sikere – 1. rész

Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)

Az 1886-os év legnagyobb országos és pécsi dalos eseménye a szerteágazó szervező munka után augusztus 11.-én kezdődött a vendégek és a versenyzők megérkezésével. Ha – Haksch Lajos (1862-1939) összegzése nyomán – számba vesszük az érkezetteket, vegyük külön azokat az énekkarokat, amelyek küldöttséggel, és azokat, amelyek testületileg képviseltették magukat.

A Pécsi Dalárda zászlaja (Forrás: Haksch Lajos könyve – Szerző felvétele)

Az első csoportba a következők tartoztak: Apatini-, Balassagyarmati-, Barcsi-, Erzsébetvárosi-, Komáromi-, Nagybecskereki-, Nagykárolyi-, Nyíregyházai Dalárda, Budai Zeneakadémia, „Egyetértés” Budapesti Férfidalárda, Harmónia Társulat, Hódmezővásárhelyi Református Énekkar, Iglói Dalegylet, Jászberényi Dalegylet, Kolozsvári Polgári Dalkör, Máramarosszigeti Dalkör, Máramarosszigeti Polgári Dalkör, Nemzeti Zenede, Szamosújvári Dal-Zeneegylet, Zenetanárok Országos Egylete, Zilahi Dalegylet.

A testületileg megjelentek alkották a „derékhadat”, ezt a nagy csoportot a versenyben részvevő, testületileg megjelent férfi énekkarok képezték. Ezek a következők voltak: Bátaszéki-, Bonyhádi-, Budai-, Kecskeméti-, Pécsváradi-, Rimaszombati-, Sátoraljaújhelyi-, Szatmári-, Szegedi-, Szekszárdi-, Szentesi-, Ungvári-, Zombori Kaszinóegyleti-, Zsombolyai Férfi Dalárda, Budapesti Férfi Dalegylet, Debreceni Dalegylet, Egri Dalkör, Győri Ének- és Zeneegylet, Hőgyészi Dalegylet, Kassai Dalegylet, Kolozsvári Dalkör, Losonci Dalegylet, Miskolci Dalegylet, Soproni Dalfüzér, Szegedi Polgári Dalegylet.

id. Ábrányi Kornél (Forrás: Wikipédia)

A legtöbb taggal a következő dalkarok jöttek el: Budai Dalárda 66-, Budapesti Férfi Dalegylet 43-, Debreceni Dalegylet 52-, Egri Dalkör 68-, Szegedi Dalárda 48 fővel képviseltette magát. „Külön fejezet” lett a Debreceni Dalegylet, ugyanis ők még egy 15 tagú zenekart is elhoztak magukkal!

Feltétlenül rögzíteni kell azon személyeket, akik az országos választmány tagjaiként jöttek el hozzánk. (Zárójelben az ő vendégeiket szintén föltűntetjük.) Id. Ábrányi (Eördögh) Kornél (1822-1903, nejével, neje barátnőjével), Follmann Alajos, Gaál Ferenc (1860-1906), Goll János (1841-1907), Hubay (Huber) Jenő (1858-1937), Ságh József (1852-1922), Siposs Antal (1839-1923), Zimay László (1833-1900). Az akkori korszak írói, művészei közül Ábrányi Emil (1850-1920)költő, Ábrányi Emilné Wein Margit (1861-1948) opera énekesnő, Margó (Morgenstein) Célia (Cecília, 1846-1943, anyjával) operett énekesnő, barátosi Porzsolt Kálmán (1860-1940), Szentirmay Elemér (vadosfai és zsidi Németh János, 1836-1908), Szendrői (Szabó) Lajos (1850-1919) jött el hozzánk. Közülük Porzsolt Kálmán író, színigazgató, újságíró, Szentirmay Elemér zeneszerző, Szendrői Lajos operaénekes, Margó Célia pedig a Budai Várszínház tagja volt.

Porzsolt Kálmán színigazgató (Forrás: Wikipédia)

A nagyszámú vendégsereg érkezésekor szerencsére jó időre virradt a város. Remek időzítéssel a „mecsekalji metropolisz” vezetése mozsárágyú lövésekkel (!) ébresztette polgárait. Addigra már föllobogózták a jelentősebb utcákat (!), nagy tisztaság fogadta a történelmi Magyarország minden részéből érkező vendégsereget. A délelőtt azonban még az „utolsó simítások” elvégzésének ideje volt. A fő téren, a városháza előtt gyülekeztek a város vezetői, a fogadó bizottság tagjai, a helybéli dalos egyesületek képviselői, és a „fogékony” pécsi polgárok. Természetesen a Pécsi Dalárda volt itt a főszereplő, az ő küldöttségük vonult az élen zeneszóval az indóházhoz. Ez már a délutáni órákban volt, mivel ekkorra érkeztek be a vonatok. Sok mindent elmond az akkori helyzetről, az érdeklődés fokáról, hogy a (mai elnevezéssel) Irgalmasok utcája, a Rákóczi- és a Szabadság út tele volt emberekkel, a pályaudvarra igyekvőkkel – és az ablakokban nagyon sok virággal.

Hubay Jenő (Forrás: Wikipédia)

A budapesti gyors öt óra után pár perccel futott be, mégpedig 29 kocsival, benne 811 utassal! Sok dalos társ jött el, akiket örömujjongással fogadtak, számos zászló jelezte a szépszámú dalárda eljövetelét. A sokadalom élén az akkori kor jelentős helyi személyisége, Angyal Pál (1842-1913) törvényszéki bíró, híres dalárdánk tagja díszmagyarban köszöntötte az érkezőket. Énekkarunk pedig Hoffer Károly (1843-1921)-(sárosi és karácsonyi) Várady Ferenc (1860-1945) üdvözlő dalát szólaltatta meg. A vendégek részéről Fellmann Alajos országos alelnök köszönte meg a szép fogadtatást. Természetesen több vonat érkezett még a nap folyamán máshonnan is, így lett teljes a jelzett vendéglétszám, amely nem kevesebb, mint 1200 főt számlált!

A pécsi vasútállomás /indóház/ (Forrás: Wikipédia)

Egy egész óra kellett ahhoz, amíg a „fő vonat” utasai és a kedves vendéglátóik a zászlóik mögé sorakozván fölértek a város központjához, ott is a Bedő Kávéház elé, ahol 22 fehér ruhába öltözött „város szépe” fogadta őket – akik között számos híres pécsi család leánykája volt található –, kezükben, fejük fölé egy-egy cserkoszorút tartván, így jelezvén a vendég-dalköröknek, hová sorakozzanak föl. Név szerint Bogyay Leontin a soproni- és a bátaszéki-, Dévényi Gabriella (Gábris) a szekszárdi- és a kolozsvári-, Dobszay Mariska a szatmári- és a bonyhádi-, Friedl Aura a ceglédi- és az ungvári-, Horváth Márta a hódmezővásárhelyi- és a zombori-, Hoffer Melánia (Hoffer Károly leánya) az egri-, Jankovich Irma a szentesi- és a hőgyészi énekkar zászlaját koszorúzta meg. Kellauer Mariska az iglói-, Kindl Ilka a szegedi-, Koszits Riza a kassai-, Krupitzer Riza a kecskeméti-, Littke Jenny a losonci-, Mezey Margit a nagykikindai-, Miller Melánie a miskolci dalkör zászlajára tette a maga koszorúját. Nagy Flóra a pécsváradi-, Repich Giza a budai-, Simon Emma a balassagyarmati-, Tallián Jenny a (másik) szegedi-, testvére, Tallián Cili a győri-, Takács Jenny a rimaszombati-, Paulovich Aranka a sátoraljaújhelyi-, Zsille Etelka a debreceni kórus zászlaját látta el koszorúval. Közben persze egyre zúgott az éljenzés. Nem csoda, hogy nagy volt a meghatottság ezeknek a dalos egyesületeknek a részéről.

Pécs, Széchenyi tér, 19. század vége
Fotó: Zelesny Károly (Forrás: Wikipédia)

Közben minden szem a fő tér – amelyet akkorra már Széchenyi térnek neveztek – közepére tekintett: az itt fölállított emelvényen ugyanis a szintén díszmagyarba öltözött Aidinger János (1846-1906) királyi tanácsos, polgármester, a Pécsi Dalárda elnöke emelkedett szólásra. Az utókor szerencséjére ezt az üdvözlő szónoklatot lejegyezték, ezért tudom én is most közölni: „Már akkor, midőn felvillant a remény, hogy önök szerény városunkat megjelenésükkel szerencséltetni készek, öröm tölté (sic!) el szíveinket, és most, végre teljesült kedves reményünk, s önök itt állanak (sic!) sorakozva dicsteljes (sic!) zászlóik alatt, fokozottabban tör ki a lelkesedés árja, s hogy önök városunkat megtisztelték – földobog minden szívben a büszkeség érzete.

Aidinger János polgármester, a dalárda új elnöke (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Legyetek üdvözölve e város polgársága és összes lakossága nevében! A honfiúi szívet édes érzés hatja át, midőn az édes haza minden vidékéről honfitársakat fogadhat csendes tűzhelyéhez, midőn alkalma nyílik megmutathatni (sic!), hogy nem veszett ki nálunk sem nemzetünk egyik kiváló erénye: a bár szerény, de meleg és igaz vendégszeretet. És legyenek üdvözölve a Pécsi Dalárda nevében! Rég vágytunk már ölelni önöket, hisz a lelki rokonság tartós szálai már rég összefűzték szíveinket! Igaz barátság és rokonszenv egy szövetségben egyesít bennünket, és e frigyet nem önzés hozta létre, eszményi az, melyet a szív legnemesebb érzelmei mindig szilárdabban, szorosabban kötnek össze.  A dal művelésére egyesültünk, s ki merné arannyal a dal becsét?”

Pécs, Király utca, Hattyú-ház (A szerző felvétele)

A vendéglátó szép szavaira Kovács Sándor, a losonciak elnöke válaszolt a vendégek nevében: visszaemlékezett az 1864. évi pécsi országos „seregszemlére”, amikor fölvetődött 22 évvel azelőtt az országos dalosszövetség megalakításának eszméje. Akkor a város Fő terén – amelyet így is hívtak abban az időben – 100 dalos énekelt „csak”, míg most ezernél is több lett a dalos testvérek száma ugyanott „Magyarország síkjairól és Erdély bérczei (sic!) közül.”

Pécs, Liszt Ferenc-emléktábla, Hattyú-ház (Forrás: Wikipédia)

Az első napi ünnepség végeztével az ún. Elszállásolási Bizottság ideje jött el. A már előzőleg megszervezett módon, az összeállított névsor szerint szállásolták el az összes vendéget, és az alaposságukat mutatta az a tény, hogy nemsokára mindenki találkozhatott a házigazdáival. Este került sor a Király utca 15.-ben lévő Hattyú-ház udvarán – ahol Liszt Ferenc (1811-1886) is adott híres hangversenyt 1846-ban, és már akkor is, és 1886-ban is egybe nyitották a 13. számú ház udvarával – az összevont ismerkedési mulatságra, ahol a pécsieknek bőven volt alkalmuk híres vendégszeretetük kimutatására. Amilyen eredményesen és jó hangulatban kezdődött, úgy is végződött tehát az első nap, amelynek sikere a legszebb reményeket adta a hasonló folytatásra…

(Folytatása következik)


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS