Megmérettetés
Sokan eljutottak az utolsó három próbatételig, ám alig néhányan bizonyultak méltónak az utolsó előttire. Az utolsó, a legnehezebb próbatételt már egyedül ő várhatta csak, magára maradva, elhagyatva. Évekig azt hitte, hiába várja, mígnem rájött, hogy az a próbatétel a magány.
Úton
___– Én messziről jövök – mondta jelentőségteljesen az idősödő úr.
___– Én messzire megyek – mondta lelkesen a fiatalember.
___– Én otthon vagyok – mondta egykedvűen a csavargó. Kortalannak látszott.
Relativitás
___– Vétkeztem ellened, Uram, de csak egyetlen egyszer.
___– Tudom, gyermekem. A pokolra jutsz.
___– Megbocsátásodra számítottam, Uram, hisz sokakat ismerek, akik számtalanszor vétkeztek ellened.
___– Ők is a pokolra jutnak.
___– Nem kételkedem, Uram, ítéleted bölcsességében és igazságosságában, de eszemmel fel nem foghatom.
___– Gondold hát el, gyermekem, a végtelen semmihez képest az egy mérhetetlenül sok, a számtalan pedig alig több, mint az egy. Megbocsátok neked.
Koravén gyerek
___– Te nem félsz a sárkányoktól?
___– Nem én!
___– És a boszorkányoktól?
___– Azoktól se.
___– A mumustól, a zsákostól, az ördögtől, a gonosz varázslóktól, manóktól és törpéktől se félsz?
___– Nem.
___– De a szellemektől csak félsz, ugye?
___– Nem én! Az emberektől. Azoktól félek.
Jótevők
Ismertem három jó embert. Nemcsak jóhiszeműek, türelmesek, megértőek és együttérzőek voltak mindenki irányában, hanem cselekedték is a jót, amikor és amilyen módon csak tehették. Feltételezhető persze, hogy vezeklésképpen, akár a saját kisebb-nagyobb bűneik, akár valamelyik felmenőjük súlyos bűne több nemzedéken át öröklődő terhét cipelve.
___Alkalomadtán mindegyiküktől megkérdeztem, mi az, ami a leginkább megelégedettséggel tölti el őket jócselekedeteik okán.
___– Látnom az öröm és a hála csillogását annak a tekintetében, akivel jót cselekedtem – mondta egyikük.
___– Tudnom, hogy rejtve marad a kilétem – mondta a másik. – Vagyis, hogy annak, akivel jót cselekedtem, nincs tudomása arról, hogy én voltam a jótevője.
___A harmadik ezt válaszolta:
___– A legnagyobb megelégedettség számomra visszahallanom, hogy az, akivel jót cselekedtem, rosszat mond rólam.
Gonosztevők
Ismertem három gonosz embert. Nemcsak álságosak voltak, rosszindulatúak és kárörvendők, hanem cselekedték is a rosszat, amikor és amilyen módon csak tehették, akár érdek nélkül is. Feltehetően elégtételt kerestek a gonoszságban – mindhiába ugyan – a gyerekkorukban elszenvedett sérelmekért, megaláztatásokért, a szeretetnélküliségért.
___Alkalomadtán mindegyiküktől megkérdeztem, melyik az az erény, melyet a legkevesebbre becsülnek.
___– A bizalom – mondta egyikük. – Valósággal csábít arra, hogy visszaéljenek vele.
___– A szeretet – mondta a másik. – Kiszolgáltatottá, sebezhetővé és zsarolhatóvá teszi az embert.
___A harmadik ezt válaszolta:
___– A megbocsátás. Meg nem történtté teszi az elszenvedett sérelmet, megaláztatást, bűnt, és kitárja a kaput az újabbak előtt.
Vigasz
Nagyon szerették egymást. A lány egy napon közölte a fiúval, hogy már mást szeret, és elhagyta. A fiú visszavárta. A lány végül visszament hozzá. Azt mondta neki, hogy mégis őt szereti. A fiú boldog volt. A lány nemsokára meghalt. A fiú szomorúan, de rezzenéstelen arccal állt a ravatalánál. Pár nap múlva a barátja kérdőn megjegyezte neki, hogy egy könnycseppet se ejtett a temetésén.
___– Megrendítőbb volt más karjában látnom, mint a ravatalon – válaszolta.
Hozzászólások