Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban,
álmodban elmentett reménykedés.

Csak dúdolgasd folyton, újra meg újra,
bár a sors gyakran érdes köszörű,
de elnyűhetetlen szívednek húrja,
s valami mindig , mindig gyönyörű.

Lenyomhat többlet, hát ne kívánj többet,
csak amit elbírsz, és amit muszáj.
Lásd, aki törtet, meg melleket dönget,
terhébe veszik, mint mohó uszály.

Hát töröld le könnyed, legyél csak könnyed,
ha indulni hív, szólít a reggel.
Korábban görnyed, ki haragot görget,
magával küzd, és nem bír a heggyel.

Szél súgja halkan, a léleknek balzsam,
s jól akar dolgot, az aki boldog.
Ne keserű dallam legyél egy dalban,
könnyűl gondod, hogy másét is oldod!

Hajnallal éled a mindig-szép élet,
ma is kék lesz az ég , zöld a határ.
Lásd meg a szépet, ha dalra hív téged,
hidd el, hogy szíved nem csalfa madár.

Megosztás

Tweet