Verset virágzik most a szelíd reggel:
Babó kutya engem választott, s olyan
önfeledten alszik ágyam előtt, a kopott
szőnyegen, ahogy csak egészen kicsi
gyerekek, és nagyon öreg kutyák képesek.
Bizalma bennem teljes, és töretlen,
úgy lépkedek át rajta, és vissza a reggeli
készülődésben, vigyázva, óvatosan,
nehogy a lábammal megérintsem.
Aki régóta él társtalanul, de a kutyák
szeretetét megtapasztalja, csak az értheti
meg, milyen mély, és szinte emberi, megtartó
erő ez a szeretet. Míg őrzöm Babó kutya álmát,
szobámat bejárják a délelőtti ajándék napsütés
ragyogó fényei, megmutatva minden rejtőzködő
pormacskát, megérzem, ahogy a lelkembe
béke költözik, és megszületik a vers.
2020.10.20.
Szóljon hozzá!