Mennyi az idő?
Csetény és a környező települések bányászfalvak voltak. Dudaron, Kisgyónon és Balinkán kívül még Várpalotára is jártak az emberek. Én is dolgoztam összesen másfél évet a kisgyóni, a balinkai és a dudari szénbányákban, mint tartalékos földalatti csillés. (Életem egyik legnagyobb élménye volt: kegyetlen nehéz, embert próbáló, katartikus. De most vissza a gyermekkorhoz!)
Bányásznapkor, szeptember első vasárnapján a hűségpénz miatt az emberek kicsit jobban eleresztették magukat. Az egyik bányász gondolt nagyot s merészet, és meglepte magát egy karórával. Mielőtt elindult a faluba, azon a karján, ahol az óra volt, még az ingujjat is föltűrte, hogy az óra minél jobban érvényesülhessen. Még ütemesen lóbálta is hozzá a karját, hogy mások is észrevegyék az órát. Igen ám, de egy kis szépséghibája mégis csak volt a dolognak, ugyanis rájöttünk, hogy az illető nem ismeri az órát.
No, nekünk se kellett több. Csatárláncba álltunk az út mentén, és száz méterenként elé álltunk ártatlan pofával a kérdésünkkel:
– Pista bácsi, mennyi az idő?
Pillantást sem vetve az órára, azt az arcunk elé dugta, majd fontoskodva a következő kísérőszöveget nyomta:
– Nézd meg gyorsan, fiam, mert sietek.
Délután a Sörkertben parádézott Pista bácsi. A szomszéd asztaltól átszóltak neki:
– Pista, mennyi az idő?
Erre ő válasz helyett a másik orra elé dugta a karját. Az illető rámeredt az órára, nem szólt egy szót sem. Pista bácsi egy kérdő pillantást vetett felé, hogy mennyi? Mire jött a tömör válasz:
– Ühüm. – És többé nem esett szó köztük az idő múlásáról.
Kérés
A férj:
– Legalább tíz évvel fiatalabbnak érzem magam, amikor reggelente megborotválkozom.
Mire a feleség:
– Drágám! Nem borotválkoznál néha inkább lefekvés előtt?
Hódítás
Férfi a borbélynál ülve átszól a manikűrös lánynak:
– Szépségem, nem vacsoráznál velem ma este? – Gyertyafény, halk zene, a többi meg majd kialakul…
– Nem lehet, férjnél vagyok.
– Mondd azt neki, hogy egy barátnőddel mész moziba!
– Mondd meg neki te! Éppen téged borotvál.
Hozzászólások