Megjött a tavasz! – nézünk egymásra,
Mire is gondolhatnánk másra,
Hisz ordít a kislány odakint, ni,
Mint tavaszonként mindig-mindig,
Mikor fent felejtett valamit.
Vagy csak hiányolt valakit?
Fázott, szomjas volt talán?
Órákig anyázott a lány.
Nem volt kulcsa, vagy elveszett?
Tegnap nem lehetett ugyanez!
Kapu nem nyílt, az ablak sem,
Anya tévézett odabenn?
Fülhallgatóján beszélgetett,
Azon zenét dübörgetett,
S tőle az ég is zenghetett?
2008
Hozzászólások