Váltás
A pártfőtitkár irodájába lépve a pártfőtitkár-helyettesnek mindjárt szemet szúrt, hogy lekerült a falról a Nagy Tanító arcképe.
– Változnak az idők – mondta csalódottsága láttán a pártfőtitkár –, és nekünk elébe kell mennünk, sőt élére kell állnunk a változásoknak.
– De hát az eszme…! – próbált érvelni a pártfőtitkár-helyettes.
– Ugyan már! – legyintett amaz. – Ki hisz még abban a hagymázas utópiában?
– Például én! – mondta büszke indulattal, mellét verve a pártfőtitkár-helyettes. – Ezekben a nehéz időkben, a társadalmunk, a rendszerünk átmeneti válsága ellenére is hiszek.
– Nem lehetsz ennyire naiv – mondta erre a pártfőtitkár. – Rendszerünk a végnapjait éli. Ideig-óráig életben tarthatnánk még az erős kéz egykor jól bevált politikájával, de a mai körülmények már azt se teszik lehetővé, hogy a tömegbe lövessünk.
A pártfőtitkár-helyettes hüledezve hallgatta a főnökét. A Főnököt.
– És mi lesz a Párttal? – kérdezte bátortalanul, őszinte aggodalommal.
– Természetesen tovább él majd. Más néven, más színű zászló alatt, más, sőt egészen más jelszavakkal. És persze más feladatokkal, más küldetéssel. Ahogy mondtam, a változások élére kell állnunk, és el kell hitetnünk a néppel, hogy mi magunk kezdeményeztük azokat. Mindez csak retorika kérdése. Az agitáció- és propagandaközpont, az agit-prop, ahogy becéztük alázattal, új nevén a kommunikációs hivatal, már ezen dolgozik. Persze nem lesz könnyű a feladat, hiszen mást kell majd mondanunk, hirdetnünk, a fejekbe sulykolnunk, mint eddig. Általában és lényegében épp az ellenkezőjét.
Egy darabig hallgattak. A pártfőtitkár lelkesen bólogatva, helyettese pedig magába roskadva.
– Jövőre már választásokat fogunk kiírni – szólalt meg végül a pártfőtitkár –, és nyernünk kell. Nyerni is fogunk, és én leszek az új kormány miniszterelnöke.
– Rám ne számítsatok – mondta eltökélten a pártfőtitkár-helyettes. – Én hű maradok az elveimhez, az eszméhez. Kiszállok.
– Kiszállhatsz, persze – mondta a pártfőtitkár megértően. – Mindenesetre egy ideig, amíg le nem tisztulnak a dolgok, amíg el nem rendeződik minden, tartsd nyitva a szemed. Figyelj például a nagy, fekete autókra. Könnyen elgázolják az óvatlan embert.
A pártfőtitkár-helyettes megsemmisülten, falfehér arccal támolygott ki a folyosóra. A pártház presszójában felhajtott egy konyakot a pultnál. Mindjárt jóleső melegség áradt el benne, és felderült az arca, mintha valami nagyszerű felismerésre jutott volna. Bement az irodájába, felhívta a pártfőtitkárt, és közölte vele, hogy meggondolta magát, a Párt szolgálatában fog maradni, és mindenben aláveti magát az érdekeinek…
Példamutató buzgalommal és látványos eredményességgel látta el a rá bízott feladatokat. Méltán lett a szabad választások után megalakult új kormány miniszterelnöke.
Az egykori pártfőtitkárt hónapokkal korábban, egy ködös tél végi alkonyon a rezidenciája közvetlen közelében halálra gázolta egy nagy, fekete autó.
Hozzászólások