Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható mert a körmöd alá is belát és a ki nem gondolt gondolataidat is apróra ismeri. Így aztán eszedbe ne jusson, hogy a százhuszonkét üdvözlégymáriából csak százhuszonegyet mondj el, mert rögtön agyonvág a mindig-szolgálatos dorongjával. Ezenkívül mind a hétmilliárd-hatszázmillió teremtménye szájából kinézi a disznócsülköt, ha valamelyik arra vetemedik, hogy böjtidőben efféle mocsokkal fertőztesse magát, s ne éljen csupa vízben főtt szűz spenóttal, ahogy az meg vagyon írva a Nagykönyvben. Apropó Nagykönyv: ott vannak csak igazán az eredendő alanyok és állítmányok gárdába rendezve. Éspedig: Ő, az Atya saját képmására teremtett minket, halandókat, s aki ezt nem tartja tiszteletben, biza kínoknak kínjával rotyoghat a szurkos üstökben világok végezetéig. Na, de ezt honnan tudta a törvényszerkesztő, bármilyen távol is volt anno hozzánk és közel a szóban forgó teremtéshez, mikor SOHA SENKINEK nem adott randevút a Teremtő. Akarom mondani halandó lélek nem látta őt face-á-face, tehát a karakán állítás csak átlátszó humbug lehet. Hohó! Csakhogy erre is „kitaláltatott” a megfelelő instrukció: Higgy és ne kételkedj! Szerintem az történhetett, hogy valamelyik ősünk, csak mert bírta a betűk tudományát (és általuk, mint kőbe vésett szent kígyókkal bűvölhette a „mesék tején” csüngő pórnépet), máris Istenhez hasonlónak hitte magát. És ezt a szemtelenséget aztán igen előnyös volt utána másoknak is hangoztatni, főleg, hogy az évszázadok során busásan hozott a konyhára. Rá épülhetett a máglyarakás, szoknya hosszának méricskélése és az írástudatlanok örökös megvezetése, más köntösben ugyan, de mindmáig.
Nos, néha ilyen, hiábavalóságokon elmélkedem, de, bármeddig is forgatnám színéről fonákjára ezt a teremtés-elméletet, úgy tűnik, minden eddigi okoskodás, bibliás és darwini felfogás egyaránt sántít. Nem fogadhatok el egyebet, mint hogy ebbe nekünk, a Föld bogárhátára ragadt porszemeknek, nem is kell beleütnünk az orrunkat. Az a hatalom, amely ujjai körül forgatja a több milliónyi csillagrendszert, bepillantást sem engedélyez nekünk az Ő konyhájába. No, de ugye, hogy én is hülyeségeket mondok, hiszen nincs neki se ujja, se konyhája. Ő egyszerűen csak van s minden egyéb benne létezik, azaz Ő van ott mindenben, minket, halandókat is beleértve, akik pedig szintén a Mindenható részei vagyunk, vagyis… Na, mit mondtam, hogy nem tanácsos ekkora lében kanál lenni?
Hozzászólások