Hol földet ér az ég,
szél zúg meg az ének,
s csodára vártak rég
apostoli vének.
Semmiből láng éledt,
titkot rejtett e fény,
lobogott, nem égett,
maga volt a Remény.
Felhő is lehetett
vagy egy szálló galamb,
hang volt a szeretet,
s hívott bátortalant.
Talán nem anyagi,
csupán jelet hagyott.
Volt, ki van: Valaki,
az Öröknél nagyobb.
Hozzászólások