4. Vissza a középkorba
A 13. század fordulópontot jelentett Párizs történelmében, ekkor épültek Párizs legnevezetesebb műemlékei: A Notre-Dame katedrális, a Sainte-Chapelle, a Conciergerie, a mai Középkori Múzeum épülete. Ezeket valamennyi turista felkeresi. A középkor Párizsának azonban vannak olyan emlékei, amelyek még a párizsiak számára sem mind ismertek. Ezek közül nézünk meg ez alkalommal néhányat.
A középkori Párizs három jól elkülönült részből állt: a város politikai központja (La Cité), az egyház felügyelete alatt álló egyetem (a térképen l’Université) és a Szajna bal partján „a nép Párizsa” (La Ville).
A városnak ekkor mintegy kétszázezer lakosa volt és a II. Fülöp Ágost király által építtetett, nyolcvan toronnyal ellátott fal vette körül, ami az esetleges katonai támadások elől védte. Az egyik torony maradványait ma is láthatjuk Párizs első kerületében, a rue du Louvre 9-es szám alatt.
Magából a falból is láthatunk egy hatvan méteres részt a negyedik kerületben a Charlemagne és a Jardin-Saint-Paul utcák kereszteződésében.
Ha képet akarunk kapni arról, milyenek voltak Párizs utcái a középkorban, a 3. kerületben a Sourdis utcácskát nézzük meg, ahol a jellegzetesen középkori szűk utcában egyenetlenül lerakott utcakövek között egy lefolyót képeztek ki, az utca két oldalát pedig védőkövek övezik. A falkiszögellések is a középkori házakra jellemzőek.
Párizs egyetlen középkori, katonai célokat szolgáló tornya a forgalmas Étienne Marcel utcában látható, Párizs második kerületében. A 23 méter magas és 4,5 méter széles Félelemnélküli János tornyot Burgundiai János utasítására építették a 15. században. A megrendelő, miután meggyilkoltatta unokatestvérét, attól tartott, hogy bosszúból az ő életére törnek, ezért emeltette a véderőt. Félelme nem volt alaptalan. 1419-ben a dauphin emberei meggyilkolták. A torony látogatható, és érdemes megtekinteni a hat helyiségben látható állandó kiállítást. Megismerhetjük a XV. század elejének építészetét, a hercegi paloták lakóinak mindennapjait.
A Marais negyed szívében, a Cloître des Billettes nevű templom mellett található a francia főváros legrégibb árkádos egyházi épülete, amelynek ugyanaz a neve, mint a templomé. A legenda szerint 1290-ben egy szép napon, egy szegény, hívő keresztény asszony harminc sou-ért eladta ruháit egy Jonathas nevű zsidó uzsorásnak. Az asszony később vissza akarja kapni öltözékét, hogy Húsvétkor felvegye azt. Mivel pénze nincs, azt ajánlja az uzsorásnak, hogy ruhájáért cserében odaadja a Húsvétkor kapott megszentelt ostyát. Jonathas forró vízbe, majd a tűzbe dobja az ostyát, ami azonban minden várakozása ellenére semmi változást nem szenved, ellenben felemelkedik a levegőbe, a forró víz pedig vérré változik. A keresztény csoda láttán a zsidó Jonathast halálra ítélik. A francia király, Szép Fülöp elkoboztatja a zsidó uzsorás házát és elnevezik azt „a csodák házának”. Négy évvel később, 1427-ben egy kápolnát emelnek a helyszínen, amit csakhamar zarándokok keresnek fel. 1427-ben kerül megépítésre maga a kerengő.
Collège des Bernardins
Egy évszázaddal Szent Bernát, francia ciszterci szerzetes, hittudós halála után, 1152-ben Párizs központjában Étienne de Lexington megalapította Európa egyik legelső egyetemét, a Collège des Bernardins-t. A Párizs Egyetem cisztercita kollégiumát 1248-tól IV. Ince pápa támogatásával kezdték el építeni. Az eredetileg húsz egyetemista oktatására szánt intézmény a 13. és 15. század között több ezer fiatal ciszterci pap teológiai és filozófiai képzését biztosította. Az egyetem olyan hírességeket adott az egyházi életnek, mint XII. Benedek pápa. A Collège des Bernardins Párizs 5. kerületében, a Boulevard Saint-Geramainre nyíló kis utcában, a rue de Poissy 20. szám alatt található. 2008-ban teljesen felújították, és azóta számos konferencia, kiállítás, koncert színhelye, valamint teológiai képzési központ.
A földszinten a látogató megismerheti a műemlék történetét.
Az alagsorban egy film bemutatja az épület restaurálási munkálatait és sok középkori emléket sorakoztat fel.
Az Hôtel Herouet tornya
Az egyetlen későközépkori maradvány Párizsban az Hôtel Herouet tornya. A rue Vieille du Temple és a rue Francs Bourgeois utcák sarkán álló házat Jean Herouet, királyi kincstárnok építtette 1510-ben. 1944. augusztus 26-án az épületet a német junkers gépek csaknem teljesen lebombázták. Csodával határos módon a torony kevéssé sérült meg, a házat pedig teljesen restaurálták.
L’hôtel des archevêques de Sens
Az Hôtel des archevêques de Sens vagy röviden Hôtel de Sens Párizs 4. kerületében, a rue de Figuier 1. alatt található. 1475 és 1519 között épült Tristan de Salazar, Sens püspökének utasítására. Az épület homlokzata látványos és kecses. Két, jellegzetesen középkori tornyocska díszíti apró, domború párkányzattal. A kúpalakú tetőt ugyanolyan pala borítja, mint az épület többi részét.
A bejáratnál gótikus boltívet csodálhatunk meg.
A belső tér megvilágítására összesen öt ablakot alakítottak ki, ebből három pirosra festett fából, kettő pedig kőből van. Az alábbi képen az utóbbiak közül látható az egyik, különlegesen megmunkált díszítéssel.
Az épületet a 17. század végén nemesemberek lakták. A francia forradalom alatt állami tulajdon lett, majd a 19. században ipari létesítménnyé alakították át, ahol mosoda és konzervgyár működött. 1911-ben a lepusztult épületet Párizs városa megvásárolta, és 1934 és 1960 között teljesen restauráltatta. A bejáratot és a tornyokat eredeti szépségükben állították helyre. A homlokzatba beépítettek egy ágyúgolyót, amit az 1830-as júliusi forradalom alatt lőttek ki az épületre.
Hozzászólások