Ma sem írok korszakalkotó, világmegváltó verset,
arra nem futja, fáradt a lelkem, alszanak a múzsák
egy ideje, ritkán látogatnak meg engem mostanában,
mikor mindennapos látogatóm lett újra a szorongás,
az életfélelem. Valami megváltó gondolat kellene,
hogy legalább saját magamat megmentsem, felrázni
lenne jó ebből a fásultságból önmagam, s lelkem.
Kapaszkodókat keresek, értelmet, hogy legyen
bennem erő, és kedv, ha másra nem, nekiindulni
minden napnak, hinni, és bízni benne, hogy még
valami jó vár ránk, túl, ezen a félelmes csenden,
amivé lett egy éve már az életünk, az életem.
Mentőautó szirénája harsan fel a közelben, ez a hang
árnyékolja be a bizakodást bennem. Félelemmel tölt el.
Hozzászólások