5. A Montmartre tegnap és ma
A Montmartre Párizs 18. kerülete, a francia főváros legmagasabb pontja (130,5 méter). 1859-ben csatolták Párizshoz, előtte önálló falu volt.
A Montmartre 1887-ben
A Montmartre nevét a mons Martis vagy mont de Mars adta. A galloromán korban a háború istenének, Marsnak emeltek templomot a mai Saint-Pierre templom helyén.
Église Saint-Pierre-de-Montmartre
Az Église Saint-Pierre-de-Montmartre belül
A Montmartre neve mons Martyrum vagy mont des Martyrs is volt annak emlékére, hogy a dombon számos keresztényt − köztük Szent Dénest, Franciaország védőszentjét – lemészároltak. A mont des Martyrsból mont de martre (jelentése az ófranciában mártír) lett, innen Montmartre. 475 körül Szent Genovéva, Párizs védőszentje meggyőzte a város népét, emeljen egy kápolnát azon a helyen, ahol Szent Dénes mártírhalált halt. A Mars-templom templom a 7. században épült meg. A normannok 885-ben feldúlták és csak 944-ben épült újjá. Ettől kezdve a Montmarte zarándokhely lett. Többek közt VI. Károly is elzarándokolt a Montmartre-ra, miután időlegesen kigyógyult őrültségéből, és a csodával határos módon megmenekült egy tűzvészben. Az elhanyagolt templomot VI. (Kövér) Lajos a bencéseknek ajándékozta, és feleségével, Savoyai Adéllal 1133-ban apátságot alapított.
Montmartre. Apátság
A bencés apácák által lakott épületet a francia forradalom idején lerombolták, köveit a Montmarte házainak építésénél használták fel.
A lerombolt Apátság
A 15. század elején az armagnacok és a burgundiaiak közötti véres csatározások idején a párizsiak a Montmarte-on könyörögtek Szent Dénesnek, mentse meg Párizst. 1534. augusztus 15-én Loyolai Szent Ignác vezetésével az Église Saint-Pierre-ben alapították meg a jezsuiták a Jézus Társaságát.
Loyolai Szent Ignác
Párizs megér egy misét
1590-ben, a polgárháború idején Navarra protestáns királya, a későbbi IV. Henrik négy évig tartó háborúban megszerezte Párizst. Állítólag a montmartre-i Apátságban lakott, ahol elcsábította a szép, tizenhét éves apácát, Clude de Beauvilliers-t és a karjaiban határozta el, hogy − mivel protestánsként semmi esélye nem lesz a trón megtartására − áttér a katolikus hitre, és kimondta a híres mondatot: „Párizs megér egy misét”.
IV. Károly
Claude de Beauvilliers
A francia forradalom idején egy ideig Mont-Marat-nak nevezték a Montmartre-ot. Jean-Paul Marat a francia forradalom idején a Nemzeti Konvent tagja volt, és szerepet játszott a jakobinus hatalomátvételben is. 1871. március 18-án a győztes forradalmárok az Invalidusok és a Bastille előtt lévő ágyúkat felvontatták a Montmartre-ra. Erről tanúskodik az alábbi rézmetszet is.
Ágyúk a Montmartre-on
A Sacré Coeur bazilika
A Notre-Dame mellett Párizs leglátogatottabb temploma a Sacré Coeur bazilika. A fehér kőépület terve a Poroszország elleni háború elvesztése után, 1871-ben született meg. A templom megépítésének ötlete két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil nevéhez fűződik, akik a háború alatt fogadalmat tettek a templom megépítésére. A bazilikát a poroszok elleni háborúban elesett 58 ezer francia katona emlékének szentelték. Az építkezés költségeit adományokból fedezték.
A Sacré Coeur építésének fázisai
A Sacré Coeur ma
A Montmartre festői
Párizs egyik leglátogatottabb helye a Place du tertre, ami annyit jelent, hogy a ’domb tere’. Már a 14. században a Montmartre központja volt.
A Place du Tertre 1900 körül
A Montmartre már a 19. század elején is vonzotta a művészeket. Émile Jean Horace Vernet (1789-1863) 1820-ban a Montmartre-on élt és alkotott. Szomszédja volt a romantikus festő, Théodore Guéricault. A Clichy kapu című festményén Vernet az 1814. március 30-án Clichy-nél és a Montmartre-nál lezajlott csatát ábrázolja. A csata a szövetségesek és Napóleon között zajlott, a szövetségesek győzelmével és Párizsba való bevonulásával végződött.
Horace Vernet: A Clichy kapu
Jean-Baptiste Camille Corot (1896-1875) is az elsők között telepedett le a Montmartre-on, 1830 körül. Itt festette a később híres mulatóvá lett Moulin de la Galette című képét, ami az impresszionizmus egyik előfutára.
Camille Corot: Moulin de la Galette
1850 körül a független festők Edouard Manet vezetésével rendszeresen találkoztak a Montmartre-on a Café Guerbois-ban. A festészetről szóló beszélgetésekben Cézanne, Degas és Pissarro is részt vett.
Edouard Manet: Café Guerbois
Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Renoir, Pissarro és Utrillo Montmartre-ot ábrázoló festményeiről mát írtam a Hetedhéthatár hasábjain, a Párizs a festők szemével című sorozatban.
Napjainkban a Montmartre festői minden nap kiülnek a térre festőállványukkal, és a turisták kíváncsi tekintete előtt alkotják műveiket vagy rajzolják meg az érdeklődők portréját.
A Place du tertre ma
Készülő portré
Hozzászólások