Párizsi séták • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Párizsi séták

 

5. A Montmartre tegnap és ma

 

A Montmartre Párizs 18. kerülete, a francia főváros legmagasabb pontja (130,5 méter). 1859-ben csatolták Párizshoz, előtte önálló falu volt.

 

A Montmartre 1887-ben

 

A Montmartre nevét a mons Martis vagy mont de Mars adta. A galloromán korban a háború istenének, Marsnak emeltek templomot a mai Saint-Pierre templom helyén.

 

Église Saint-Pierre-de-Montmartre

 

Az Église Saint-Pierre-de-Montmartre belül

 

 

A Montmartre neve mons Martyrum vagy mont des Martyrs is volt annak emlékére, hogy a dombon számos keresztényt − köztük Szent Dénest, Franciaország védőszentjét – lemészároltak. A mont des Martyrsból mont de martre (jelentése az ófranciában mártír) lett, innen Montmartre. 475 körül Szent Genovéva, Párizs védőszentje meggyőzte a város népét, emeljen egy kápolnát azon a helyen, ahol Szent Dénes mártírhalált halt. A Mars-templom templom a 7. században épült meg. A normannok 885-ben feldúlták és csak 944-ben épült újjá. Ettől kezdve a Montmarte zarándokhely lett. Többek közt VI. Károly is elzarándokolt a Montmartre-ra, miután időlegesen kigyógyult őrültségéből, és a csodával határos módon megmenekült egy tűzvészben. Az elhanyagolt templomot VI. (Kövér) Lajos a bencéseknek ajándékozta, és feleségével, Savoyai Adéllal 1133-ban apátságot alapított.

 

Montmartre. Apátság

 

A bencés apácák által lakott épületet a francia forradalom idején lerombolták, köveit a Montmarte házainak építésénél használták fel.

 

A lerombolt Apátság

 

A 15. század elején az armagnacok és a burgundiaiak közötti véres csatározások idején a párizsiak a Montmarte-on könyörögtek Szent Dénesnek, mentse meg Párizst. 1534. augusztus 15-én Loyolai Szent Ignác vezetésével az Église Saint-Pierre-ben alapították meg a jezsuiták a Jézus Társaságát.

 

Loyolai Szent Ignác

 

 

Párizs megér egy misét

 

1590-ben, a polgárháború idején Navarra protestáns királya, a későbbi IV. Henrik négy évig tartó háborúban megszerezte Párizst. Állítólag a montmartre-i Apátságban lakott, ahol elcsábította a szép, tizenhét éves apácát, Clude de Beauvilliers-t és a karjaiban határozta el, hogy − mivel protestánsként semmi esélye nem lesz a trón megtartására − áttér a katolikus hitre, és kimondta a híres mondatot: „Párizs megér egy misét”.

 

IV. Károly

 

 

Claude de Beauvilliers

 

A francia forradalom idején egy ideig Mont-Marat-nak nevezték a Montmartre-ot. Jean-Paul Marat a francia forradalom idején a Nemzeti Konvent tagja volt, és szerepet játszott a jakobinus hatalomátvételben is. 1871. március 18-án a győztes forradalmárok az Invalidusok és a Bastille előtt lévő ágyúkat felvontatták a Montmartre-ra. Erről tanúskodik az alábbi rézmetszet is.

 

Ágyúk a Montmartre-on

 

A Sacré Coeur bazilika

 

A Notre-Dame mellett Párizs leglátogatottabb temploma a Sacré Coeur bazilika. A fehér kőépület terve a Poroszország elleni háború elvesztése után, 1871-ben született meg. A templom megépítésének ötlete két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil nevéhez fűződik, akik a háború alatt fogadalmat tettek a templom megépítésére. A bazilikát a poroszok elleni háborúban elesett 58 ezer francia katona emlékének szentelték. Az építkezés költségeit adományokból fedezték.

 

A Sacré Coeur építésének fázisai

 

 

A Sacré Coeur ma

 

A Montmartre festői

Párizs egyik leglátogatottabb helye a Place du tertre, ami annyit jelent, hogy a ’domb tere’. Már a 14. században a Montmartre központja volt.

 

A Place du Tertre 1900 körül

 

A Montmartre már a 19. század elején is vonzotta a művészeket. Émile Jean Horace Vernet (1789-1863) 1820-ban a Montmartre-on élt és alkotott. Szomszédja volt a romantikus festő, Théodore Guéricault. A Clichy kapu című festményén Vernet az 1814. március 30-án Clichy-nél és a Montmartre-nál lezajlott csatát ábrázolja. A csata a szövetségesek és Napóleon között zajlott, a szövetségesek győzelmével és Párizsba való bevonulásával végződött.

 

Horace Vernet: A Clichy kapu

 

Jean-Baptiste Camille Corot (1896-1875) is az elsők között telepedett le a Montmartre-on, 1830 körül. Itt festette a később híres mulatóvá lett Moulin de la Galette című képét, ami az impresszionizmus egyik előfutára.

 

Camille Corot: Moulin de la Galette

 

1850 körül a független festők Edouard Manet vezetésével rendszeresen találkoztak a Montmartre-on a Café Guerbois-ban. A festészetről szóló beszélgetésekben Cézanne, Degas és Pissarro is részt vett.

 

Edouard Manet: Café Guerbois

 

Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Renoir, Pissarro és Utrillo Montmartre-ot ábrázoló festményeiről mát írtam a Hetedhéthatár hasábjain, a Párizs a festők szemével című sorozatban.

Napjainkban a Montmartre festői minden nap kiülnek a térre festőállványukkal, és a turisták kíváncsi tekintete előtt alkotják műveiket vagy rajzolják meg az érdeklődők portréját.

 

A Place du tertre ma

 

 

Készülő portré

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Párizsi séták”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés