Hegedűs a háztetőn – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása • Hetedhéthatár

Színház

Hegedűs a háztetőn – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

Ez a darab, ez a történet, ez a zene nem évül el.
Mindig magával ragad.

Reb Tevje történetet többféleképp el lehet mesélni, de a lényegen semmit nem változtat. Egy erős identitású népet egy másik kikezd, meggyűlöli, végül elüldözi.

Az előadás végén a kis zsidó közösség egyládás csomagjaikkal kivonul közülünk. Útközben egy-két jóember kezet szorít a családfővel. Ennél többet nem tehet. Szívbe markol, fogva tart, velük megyünk mi is.

Sokan játszották Tevje szerepét. De tegnap este a kolozsvári állami magyar színház Bogdán Zsoltja olyan közel hozta hozzám ezt a figurát, mint eddig senki.

Kíváncsi voltam, a mai kolozsvári színház, ma mit hoz ki az előadásból.

Messziről jöttem, nem kisérhetem állandó figyelemmel őket. Kicsit szkeptikus is voltam. Hagyományos előadásmódban játszani ezeket a színészeket nem is igazán volt alkalmam látni. Hogy ki mit ér, ha egy valóságos embert kell feltenni a színpadra (nem egy klisészerű fogalmat, elvont következményét valamilyen embertelen eszmének), ekkor láthatjuk mit tudnak igazán a színészmesterségből. Nos a társulat jelesre vizsgázott előttem. Eddig csak a legmodernebb rendezésekben láttam őket, ahol lehetőségeik szerepalakítás szempontjából korlátozottak voltak, illetve egy, rendező által meghatározott cél irányába kihegyezettek, árnyalásra nem igen volt módjuk. Ez alkalommal bemutathatták azt is, mit tudnak ezen a nyelven.

A zene mindent visz, jutott eszembe a közhely-mondat, de itt nemcsak a szerzőpáros zseniális alkotása, hanem a szöveg, a téma és hangsúlyozottan: ragaszkodásuk a darab eredeti bemutatási formájához. A pandémia után kiéhezettségben a színház is szélesebbre nyitotta befogadó-kapuit, olyan előadás rendezésére hívva meg Béres Lászlót, aki már ismert e kvalitásáról: közönségbarát, széles merítésű, a nézők tágabb befogadására alkalmas darabot szívesen választ. Bár a műsorfüzetben megjegyzi, talán Kolozsváron kevesen értik a zsidók többszázados problémáit, hiszen már alig élhetnek a városban közülük, ám a téma sajnos örökzöld.

Az előadás a főszerepet alakító színészen áll vagy bukik. Ahány színpadra állításban láthattuk, az emlékezet a dalt, (Ha én gazdag lennék) és reb Tevje alakját őrzi elsősorban. Nem mintha a többi szereplő nem lenne pont annyira fontos. Mégis, ennek a szerepnek függvénye az összes többi.

De én most nem akarok kritikát írni. Nézőként, kollegaként a benyomásaimat, a véleményemet írom le.

Előttem egy néző így szól a másikhoz: végre egy előadás, amit meg lehet nézni, és itt a darabra céloz, kétségtelenül, említi kikkel látta, Bessenyei nevét hallom.

A nézőtér, a két szék között egyet üresen hagyva, megtelik. Az előadás 3 óra, egy szünettel. A zenekari árok nyitva, majd itt foglalnak helyet a zenészek.

A darabot 2020. február 21-én mutatták be, a pandémia miatt az előadások most indulhattak újra.

Bogdán Zsolt – Tevje szerepében. Száguldozik, tánc közben bejárja szinte földközelig guggolva az egész színpadot, két lábbal egyszerre pattan fel a padra, asztalra, közben énekel, hangosan gondolkozik, beszélget Istennel, alkudozik, majd belenyugszik a változásokba, miközben eltelik egy életnyi idő Anatevkában, ahonnan végül kisemmizik az egész zsidó közösséget.

Melegbarna hangja van Tevjének, soványka, okoska, hűséges a hagyományokat megtartja, a szegénységét elviseli, amije nincs, azt Istentől kéri, aki szemlátomást nem úgy adja… de Bogdán Zsolt Tevjéje nem haragszik, nincs benne neheztelés. Ahogy kitárulkozik, ahogy hirtelen felcsattan, hogy pillanatokon belül megenyhüljön, ahogy kiokoskodja, miért is nem kell haragudnia Istenre és hogyan tehet eleget a törvénynek is, meg a szeretetnek – a szívünkbe költözik. Isten szeretetének jó nagy adagja került bele ebbe az emberkébe.

Ez a darab attól ilyen sikeres, hogy remekül bemutatja a törvény és a megengedő szeretet összeférhetetlenségét. Amit a törvény szigora tilt, azt a szeretet nagylelkűen megbocsátja, anélkül, hogy semmissé tenné a törvényt. Paradoxon. Nem is oldódik fel csak Krisztusban, de ez a hithű vallásos zsidók számára istentagadásnak minősül. Nekik, választott népként annak bemutatása a kötelességük a környező népek számára, amit nekik parancsolt Isten. Igaz, hogy teletűzdelték mindenféle kiegészítő paranccsal, amelyek közül a kolozsvári előadás műsorfüzete is taglal párat, amelyek megmosolyogtatóak a kívülállók számára, mindazonáltal megvan a maguk mély értelme, szentsége és tisztasága. A tejesemberben a legszimpatikusabban, emberbaráti módon mutatja be a szerző-team (Sheldon Warnick, Jerry Bock, Joseph Stein – Sólem Alechem Tevje a tejesember könyvét felhasználva), milyen lélekrendüléseket okoz egyes parancsolatok teljesítése, vagy áthágása. Máshoz tanácsért nem fordulhat Istenen kívül, akinek idézve az ’írást’ mindig fel is emlegeti, hogy aztán a saját lelkiismerete és józan szeretete szerint cselekedjen. Egy apa, aki szereti a lányait, egy férj, aki szívderítően ragaszkodik családfői tekintélyéhez, egy közösségi ember, aki a rabbihoz is a hagyományok szerint viszonyul, de akiben kellő furfangos ész is szorult, hogy kiverekedje magát a legguzmisabb helyzetekből. Mesés megoldás, felnőtt ember szívét is megfacsaró jeleneteket idéz-álmodik felesége meggyőzésére. Megmosolyogtató, naivnak tűnő hozzáállása az élethez nem hagyja meggazdagodni, lányai közül is el kell veszítenie vallása számára kettőt, a közösséget is kiüldözik a településből. Siratva, mégsem reménytelenül hagyják ott a szülőföldjüket, s mennek amerre a szemük lát, mind együtt. Mert a zsidót csak a másik zsidó érti és fogadja be, ha nem is értenek mindenben egyet. S mert a zsidónak örökké vándorolnia kell Isten büntetése miatt, egyetlen hely van a földön, ahol otthon lehetne, ahova – a darabbeli idő szerint – még csak a találkozzunk jövőre Jeruzsálemben vágya segíti bennük a kitartást, ad reménységet jövőjük felől.

Istenképű minden zsidó, nem véletlenül nem szereti őket a világ. Még a keresztényeknél is jobban utálják őket, mert szembesít a nehéz kőtáblákkal, amit Mózesnek adott az Úr, a parancsolatokkal együtt. Mikor kiverik őket házaikból Istent nem bírják elviselni. Annak tekintetét, akinek ez a nép a szeme fénye.

Bogdán Zsolt Tvjéjének meleg hangja, őszinte igyekezete a törvény megtartására, és az összeegyeztethetetlen dolgok magában szeretettel való feloldása, lelkes-örömmel teli tánca szívszorító. Olyan meleg együttérzéssel mutatja be nekünk Tevjét, hogy ember nincs, aki ne szeretné meg.

De hasonló elismerést váltott ki belőlem az egész társulat ének-, tánc-, és jellemformáló képessége is. Az együttes tánc, ének olyan színvonalon él színpadra állítva, amivel bárhol dicsekedhet velük a kolozsvári színház. A profi szó azért nem megfelelő itt, mert annál jóval több. Szívvel-lélekkel játszottak, táncoltak, énekeltek.

Zseniális megoldás volt a darabot táncos-énekes jelenetekkel indítani, így bevezetni minket  a közösség életébe. A héber zene különben is erősen mélyre nyúl a lélekbe, a muzsika legkomorabb állapotában is megőriz egy olyan belső derűt, ami más népeknek nem sajátja. Ez az, ami megtartotta és tartja őket évezredeken át. Örömük ragadós, nem tudja kivonni alóla magát a velük szemben álló ellenséges érzületű orosz lakosság sem. A kezdeti büszke magunk fitogtatásból közös tánccá-énekléssé szelídülnek a jelenetek, aminél nincs, nem is lehet szebb. A társulat professzionális színvonalon ropja, énekli, holott nem ez elsődleges hivatásuk. De magával ragadja őket a muzsika lelke, a hit, hogy minden nyomorúságon túl lehet bízni…

Bogdán Zsolt tánca mellett kiemelkedik Marosán Csaba Fetykája és Viola Gábor Szásája délceg örömmel, Laczkó Vass Róbert huncut vidámsággal, a lányok-asszonyok büszke tartással és mind hatalmas jókedvvel, remek tánctudással. Van-e más művészetnek nagyobb ereje-hatalma, mint a zenének, táncnak? jut eszembe miközben boldogan adom át magam a látvány élvezetének. Az euforikus örömet Tevje, Bogdán Zsolt egész lényével prezentálja. A rendező megágyaz a mesének ezzel a fogással, a dalszerző pedig megírta hozzá a lelket egekbe repítő dallamokat. Milyen jó, hogy levédették az egész darabot szövegestől-zenéstől. Így eredeti formájában hathat, amíg csak akad színház, ahol műsorra tűzik.

Tevje alakja körül, mint boly gó csillagok keringenek a szereplők: a felvágottnyelvű feleséget alakító Kató Emőkegondossága, pénzéhsége, később férjének asszonylányos szerelmet beismerése. Bájos jelenet a két meglett házastárs között ez a kis évődés, a friss kíváncsiság játékossága jellemzi a férjet ebben a jelenetben, aki ráébred lányai sorozatos szerelmi döntéseinek következményeképpen, hogy hogy is álltak-állnak ők ezzel a kérdéssel? Cejtel  (Albert Csilla) szüleit tisztelő, engedelmes legnagyobb lányként, aki bátortalanul, de eléri, hogy szíve választottjához mehessen feleségül, Hódel (Vindis Andrea) nem csak kivételes énektudásával emelkedik ki a lányok közül, értelme, világra nyitottsága végül az évezredes hagyományokkal való szakításra is rábírja, az orosz diák( Percsik – Farkas Lóránd) forradalmi heve maga után vonzza őt egészen Szibériáig, Chava (Pethő Anikó) a család bájos harmadik lányaként pedig már apja kitagadását is vállalja, mikor a szintén orosz Fegykát (Marosán Csaba) választja párjául. Tevje-Bogdán Zsolt ekkor törik meg lelkében, haragját, szíve szomorúságát mindvégig megőrzi, de szeretetét törvényfelrúgó lánya iránt megvonni tőle nem tudja. Külön elismerésemet váltja ki a színész finom jelzése lelkében háborgó indulatainak kifejezésére. Nem sír, nem panaszkodik, csak kicsit félrefordítja a fejét, úgy, hogy abból mindenki tudhatja: bár a törvény erre a szigorú kitagadásra kötelezi (kitagadni azt a gyermeket, aki az atyai parancsnak nem engedelmeskedve megtagadja az istenit is, idegenhez kötve életét) szeretetét kiölni a „meghalt” lánya iránt semmi sem képes. És ilyen Istennek igaz embere, aki meghányja-veti Isten parancsait, ha nem tud rögtön engedni, hogy aztán a maga és Isten megelégedésére is úgy cselekedjen, ahogy a legfőbb parancs, a szeretet diktálja. Mindezt egy félrefordított fejmozdulattal kifejezni nem mindenki képes. Olyan szív dobog ebben a színészben, akiben nagyobbá nőtt a szeretet nála. Ki is csordul.

A mellékszereplők, akiknek az a feladatuk, hogy az egész közösséget, a falu életében lejátszódó tragédiát bemutassák – egységes, jó munkát végeznek, írhatnám, ha nem tudnám, hogy ez odaadás, tehetség, művészi érzék és elkötelezettség nélkül nem megy. A rabbit alakító Szűcs Ervin kedves nem tudom-ja, mikor a közösség (mindig) tőle vár választ, megoldást; Kántor Melinda mindentudó és pletykás házasságközvetítő Yentéje, a bátortalan szabófiú, Motel Kiss Tamás megjelenítésében, a rabbi fia: Mendel (Bodolai Balázs), Laczkó Vass Róbert könyvárusa, Dimény Áron lelkiismeretfurdalásos őrmestere, Zongor Réka Cejtel nagymamája és Csutak Réka Fruma Sárája mesés, akár mesébeillő jeleneteikkel, de szuggesztív erővel színpadra, levegőbe rajzolt látomásos jeleneteikkel egytömbbe faragott, csodálatos előadást eredményezett.

A végén a színről, eddigi életterükből le- és kivonulásuk döbbenetét, a némán elviselt sorscsapást sokáig vittem magammal előadás után. Napok múlva is élénken él bennem: milyen közömbösek vagyunk. Milyen felelőtlenek vagyunk. Mennyire kiszolgáltatottak a gonoszságnak. És milyen hatalmas az isteni kegyelem. Amit a törvény szigora eltakar előlünk, a szív bátorsága megmutatja. Amit a kötelesség nehéz bilincsnek éreztet, azt a lélek reménysége megkönnyíti. S a szeretet úgy működik, hogy nem nevezi néven magát, nem paragrafusokban él, hanem azokon túl, de azokat magába ötvözve. Ékes, drága példája ennek Bogdán Zsolt reb Tevjéje.

Vannak tejesembereink – hála Istennek.

A rendezőt csak dicsérni tudom, a színészeknek, a színháznak csak köszönetet mondani ezért a rendkívüli, hagyományokért küzdő lelkiismeret „hagyományos” bemutatásáért, a megrendítő élményért. Igen, nem maradhatunk soha közömbösek életünk legfontosabb dolgai iránt. Sem zsidóként, sem emberként. És van, hogy szembe kell szegülni a kiszabott rendeletekkel, van, hogy lázadás nélkül el kell tudni menni onnan, ahonnan elüldöznek.

*

SHELDON HARNICK – JERRY BOCK – JOSEPH STEIN
HEGEDŰS A HÁZTETŐN
Fordította: G. Dénes György Kossuth-díjas, Reményi Gyenes István

Szereposztás:
Tevje, tejesember – BOGDÁN ZSOLT
Golde, Tevje felesége – KATÓ EMŐKE
Cejtel – ALBERT CSILLA
Hódel – VINDIS ANDREA
Chava – PETHŐ ANIKÓ
Sprince – TŐTSZEGI ZSUZSA
Bjelke – ROMÁN ESZTER
Jente, a házasságközvetítő – KÁNTOR MELINDA
Lázár Wolf, a mészáros – ORBÁN ATTILA
Mótel Kamzojl, szabó – KISS TAMÁS
Sandel, Mótel anyja – VARGA CSILLA
Percsik, diák – FARKAS LORÁND
Cejtel nagymama – ZONGOR RÉKA
Fruma-Sára – CSUTAK RÉKA
Rabbi – SZŰCS ERVIN
Mendel, a rabbi fia – BODOLAI BALÁZS
Őrmester – DIMÉNY ÁRON
Fegyka – MAROSÁN CSABA
Szása, Fegyka barátja – VIOLA GÁBOR
Avram, könyvárus – LACZKÓ VASS RÓBERT
Mordcha, kocsmáros – VÁTA LÓRÁND
Nahum, koldus – FOGARASI ALPÁR
Jászi, kalapos – BALLA SZABOLCS

Valamint TORDAI TEKLA/ FODOR EDINA M.V., KICSID GIZELLA, IMRE ÉVA, KALI ANDREA, GEDŐ ZSOLT, LACZÓ JÚLIA, SINKÓ FERENC, BUZÁSI ANDRÁS, BÁLINT ELŐD, ERDEI MÁTÉ, NAGY GELLÉRT, NAGY KOPECZKY KRISTÓF, ORBÁN SZABOLCS, VARGA PÉTER, WAGNER ÁRON

Zenészek: GYENGE ZOLTÁN BALÁZS – HEGEDŰ, LUPȘA MARIUS – KLARINÉT, TURÁK BOTOND FERENCZ – HARSONA, ANTAL ATTILA – NAGYBŐGŐ, CSERGŐ DOMOKOS – ÜTŐHANGSZEREK, SZÉKELY NORBERT – BILLENTYŰS HANGSZEREK, KOLCSÁR PÉTER – ZONGORA

rendező – BÉRES LÁSZLÓ
szövegkönyv – JOSEPH STEIN
zene – JERRY BOCK
dalszövegek – SHELDON HARNICK
zenei vezető, korrepetitor – KOLCSÁR PÉTER
díszlet- és jelmeztervező – CARMENCITA BROJBOIU
koreográfus – JAKAB MELINDA
rendezőasszisztens – B. VERES EMŐKE
a jelmeztervező asszisztense – BOCSKAI GYOPÁR
hairstylist – KISS ZOLI / ZOLIKISS.COM
ügyelő – ZONGOR RÉKA, ALBERT ENIKŐ

Bemutató 2020, február 21.

*

Sajtóvisszhang – a színház honlapjáról:

Nagyszámú színészcsapat vonul fel szemünk előtt, szerepeik jól meghatározottak, és úgy építik fel őket, hogy közben a többiektől is energiát kölcsönöznek – így élték túl a zsidók a történelem borzalmait, amelyekből bőven részesültek: számukra a „mindenki egyért” nem egyszerű szókép, és az „egy mindenkiért” sem merült feledésbe (így jelentek meg és érvényesültek a zsidó közösségek vezetői, így írtak történelmet).
Nona Rapotan: „Și tu ai dreptate!” [„Neked is igazad van!”], Bookhub.ro, 2020. február 22.

Bogdán Zsoltot számtalanszor láthattuk főszerepekben a kolozsvári deszkákon, tehetsége régen megkapta a megfelelő elismerést, de ettől az alakításától egyszerűen eláll az ember lélegzete. Aki azt hiszi, már látott nagy színészeket hollywoodi filmekben, az nézze meg Zsoltot a Hegedűsben, és akkor rájön, hol kezdődik az igazi színjátszás.
Nanó Csaba: Mit keres a hegedűs a háztetőn?, Krónika, Erdélyi Napló, 2020. február 27.

…a „Hegedűs a háztetőn” előadása példája a megmérettetésnek, amely sikerrel járt, mégpedig nem is akárhogyan, hanem a tökéletesen kidolgozott részletekben, a musical igényeinek és vastörvényeinek megfelelően – talán nem túlzás azt állítanom, hogy egy kivételes jelenség tanúi lehetünk. (…) A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei ezt úgy valósították meg, hogy kimondott szavaik, mondataik egyszerre bölcsek és gondolatébresztők, van bennük humor, irónia, de még fölényes önirónia is, szavaik tele érzelemmel és szomorúsággal és felháborodással és belenyugvással – ebből születik az újrakezdéshez szükséges erő, újra és újra, énekelve, táncolva. És nem akárhogyan. Játékuk meglepő, sziporkázó, mondhatni hibátlan.
Mircea Morariu: Emoție, trăire, pasiune [Érzelem, átélés, szenvedély], amfiteatru.com, 2020. február 26.

Tevye nem afféle papundekli, amire a dramaturg felírja a jelmondatokat, a közönség pedig majd felismeri azokat a gondolatsémákat, amelyekhez talán hozzászokott. Tevje az – főként Bogdán Zsolt mostani, felkavaróan emberi alakításában –, akit bármelyikünk felismerhetne, ha kissé sűrűbben néznénk tükörbe, még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy a lehető legjobbat tesszük ezen a világon.
Mihai Brezeanu: Salid y disfrutad*- Hegedűs a háztetőn / Fiddler on the Roof, liternet.ro, 2020. február [* Menj ki és élvezd [a játékot] (Johan Cruyff)]

Egy dolgot biztosan bebizonyít a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata: gyakorlatilag bármit el tudnak játszani. Ez is a legnagyobb erénye ennek az előadásnak: láthatjuk a teljes társulatot a színpadon, az előadás folyamán elég gyakran akár egyszerre, és olyan dolgokat, amiket még nem feltétlenül láttunk tőlük. (…)
A főszerepet, a tejesember Tevjét Bogdán Zsolt játssza, és ki is használja azt a potenciált, amit ez a szerep felkínál. Kevés humoros karaktert láthattunk tőle, főleg ezt a fajta kabaréhumort, de nagyon jól áll neki, a közönséget pedig úgy irányítja, ahogy akarja. Kató Emőke Golde, Tevje felesége szerepében megfelelő partner ebben, könnyedén kezeli a vígjátszás ritmusát, szerencsés pontokon torzítja a játékot, hogy humoros lehessen. De például ezt a könnyed lazaságot emelném ki Kántor Melinda (Jente, a házasságközvetítő) esetében is, mikor ezt a fajra komikusan erős jelenlétet is jelenti ugyanakkor, hogy már a karakter megjelenésekor nevetni kezdenek az emberek.
Ficher Botond: Ilyen ez a popszínház, Helikon irodalmi folyóirat, 2020. március 10.

A történet egyértelműen egy zsidó család, egy zsidó közösség története, és mégis, amikor Tevje először alkudozik és beszélget Istennel arról, mit is kezdjen azzal a hagyománnyal, amely szeretett lánya boldogságát tenné tönkre – a helyzet végtelenül ismerőssé lesz, megérint. Onnan kezdve a szereplők, köztük is a főszerepet játszó Bogdán Zsolt néhány egyszerű, de zseniális megoldásának köszönhetően a történet immár rólam és rólad, rólunk szól, mindenkori kisebbségiekről, akik ezért-azért Anatevkában egyszer csak zavaró elemekké leszünk, menni kellene, változtatni, a nem működő hagyomány helyére más hagyományt építeni – de vajon mi mozdulunk-e, vagy a mozdulatlanságunk, mozdíthatatlanságunk áldozataiként rövidesen a mi helyünket is csak kövek és keresztek mutatják majd…
Bodó Márta: Hegedűs a háztetőn, romkat.ro, 2020. március 05.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

6 hozzászólás van ehhez: “Hegedűs a háztetőn – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása”


  1. Kedves Katalin!
    Ez igen! Szuper színházi kritika!
    gratulálok.
    Szarvas István

    Hozzászóló: Szarvas István | 2021. június 14., 14:16
  2. Köszönöm, kedves István!

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2021. június 15., 06:32
  3. Sok évvel ezelőtt a 71′-es Norman Jewison rendezte zenés filmet láttam, ami erős, szuggesztív élmény volt. Ahogy most, a Te írásodon is átsüt, mennyire hatása alá kerültél az előadásnak, a színészek remek alakításának. Kedves Katalin,a beszámolód is élmény volt!
    Szeretettel üdvözöllek: Éva

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. június 24., 05:56
  4. Köszönöm, kedves Éva! Igen. A téma, a zene, és a főszereplő, no meg hogy Kolozsvár…:) Megadnád az email-címed? Az enyém: nasztak@gmail.com.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2021. június 24., 11:11
  5. Igen, igen, Kolozsvár Maradék “kincsességéből” ez bizony nem is olyan kevés!
    az enyém: vereb51@freemail.hu

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. június 25., 09:31
  6. Köszönöm! Írtam emailt.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2021. június 27., 05:29

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés