Nem értem ezt a világot,
hogy éljek holnap Vele,
ha zaklat a képtelenség,
még utolérhet a veszte.
Agyonhordott kedvenceim
elkoptatták a tegnapok,
vágyak, eszmék, értékeim,
s nemzedéknyi padsorok
fogynak a múlt lapjairól,
velük a holnap harcosok,
kik még láttak hetedhatárt,
s hogy üzennek a várromok.
De
tegnap a tavasz szólt: – Jövök! –
s napfény tárta ki szívemet,
füsti-, molnár-, partifecskék
javítják tán a fészketek!
Hozzászólások