Morzsák, viccek és visszaemlékezések – 14. • Hetedhéthatár

Humor

Morzsák, viccek és visszaemlékezések – 14.

 

Tengerparti séta

 

A tengerparton sétáltam az Úrral. Mindkettőnk lábnyoma jól látszott a part homokjában.
– Jó, hogy kísérsz, Uram, nem vagyok egyedül.
Ott a parton – hirtelen – egész életemet láttam elvonulni lelki szemeim előtt. Az utolsó kép után kétségbeesve vettem észre, hogy nehéz megpróbáltatásaim idején csak egy lábnyom volt látható. Felkavarva fordultam az Úrhoz:
– Te azt mondtad nekem, hogy mindig velem leszel, és éppen a legnehezebb időkben hagytál magamra, amikor pedig annyira szükségem lett volna rád.
Az Úr kézen fogott, és azt mondta nekem:
– Gyermekem, soha nem hagytalak téged egyedül, különösen gondjaidban nem. Amikor csak egy nyomot láttál, akkor fölemeltelek, és én vittelek téged.

 

 

Férj az anyóshoz

 

– Anyuka, mondtam, hogy ne beszéljen magában. Utána nem fogja tudni, kitől hallotta azt a sok hülyeséget.

 

 

Bigámia

 

A jogászhallgató vizsgázik.
– Mi a bigámia büntetése?
– Két anyós.

 

 

Gyűjtés

 

A skót gyerek szalad a mamájához:
– Mama, itt áll az ajtóban egy bácsi!
– Mit akar?
– A most épülő uszodára gyűjt. Mit adjak neki?
– Fél vödör vizet!

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS