Minik III. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Minik III.

 

(gyanú felett)

A híres bűvész a halálos ágyán vallotta be, hogy – bár nem kapták rajta – a színpadon kívül is csalt a kártyában.

Igen, csalt a körúti kávéházakban délutánonként, a Fészek klubban esténként, az újlipótvárosi barátai lakásában, csalt a vonaton, Balaton-parti csárdákban, kisvárosi restikben, vidéki nagybácsiknál, disznóölés után.

Csalt, de csak azért, hogy néha elveszítsen egy-egy partit, hogy gyanú felett álljon: lám nem nyer mindig, tehát nem csal.

 

(somogyi történet)

Ő tűnt a legalkalmasabbnak. Húsz éve volt hivatásos jogosítványa. Több millió kilométer balesetmentes vezetés állt mögötte. Úgy ismerte a megye útjait, mint más nem. Tankon és triciklin kívül mindent vezetett már, aminek kereke van. Egy csavarhúzóval mindent meg tudott javítani, ami belső égésű és a KGST-ben készült.

Mégsem vették fel a Volánhoz buszsofőrnek, mert egy-egy közlekedési szituációban hangosan és durván káromkodott az utasok előtt.

Mikor ezt megmondták neki, kikérte magának a mocskos vádat, és fültanúk szerint legalább húsz percig káromkodott egyhuzamban.

 

(a tréfa)

A bérház padlásán, egy öreg bőröndben leltek rá azokra az érdekes lufikra. Eleinte nem sok örömöt leltek bennük, átlátszóak voltak és nem olyan tarkák, mint amilyet a Városligetben kaptak a szüleiktől. Ha felfújták, mindegyiknek hosszúkás, uborka formája lett, ráadásul nem is voltak akkorák, mint a másik, színesebb lufik. Viszont hamarosan rájöttek arra, hogy a vizet nagyon jól tartják. Ezután az lett a szórakozásuk, hogy a második emeleti erkélyükről gyalogosokat és autósokat dobáltak meg az átlátszó lufikkal. Igazán jó móka volt, főleg azért, mert a felnőttek a vártnál is jobban felpaprikázódtak, amikor meglátták milyen vízi bombát dobtak rájuk. Ezzel a tréfával telt a nyár. Sokszor kikaptak miatta, de megérte a csíny. A bőröndben még volt lufi bőven, és ennyi mérges, zavart felnőttet ritkán láttak, mint akkor.

Aztán jött az ősz. A tank a Körútról tévedhetett be a Práter utcába. A lánctalp csattogását vadul verték vissza a bérházak kopott falai. Akkor már két napja a pincében lakott az egész ház. Ők titokban lógtak fel az erkélyre, hogy néhány vízzel töltött lufival megtréfáljanak valakit. Hogy a tankot dobálják meg, kézenfekvő ötlet volt. Egyrészt, mert akkoriban nem járt senki az utcán, másrészt néhányszor már látták azt, ahogy az emberek különböző üvegekkel megdobálják a ruszkikat.

Az első lufi pontosan a lövegtornyon pukkadt szét, a kiskatona orra előtt. Ekkor egy hangos kiáltás hallatszott oroszul, majd a tank zökkent egyet és megállt. A hirtelen csendben a második lufit már nem merték eldobni. A kiskatona ekkor felnézett és két ijedt, maszatos kölyköt látott az erkélyen állni. Az egyik vízzel töltött óvszert tartott a kezében. Ezen aztán röhögni kezdett, tréfásan megfenyegette a fiúkat, majd egy rövid géppuska sorozatot eresztett meg az erkély melletti falba.

A tank ekkor továbbment. A fiúk még hosszú percekig álltak az erkélyen némán.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS