René Magritte: La victoire című festményéről
René Magritte – La victoire
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel, az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad. És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Kicsit fura, régies kifejezéseket használsz.
Kinyitottam az ajtót.
Igaz, csak résnyire, mert még délelőtt van, alig múlt kilenc.
Már takarítottam, mostam, megfürödtem.
Vasaltam is. Ünneplőben ülök kényelmes székeddel szemben.
A kedvencedet főztem.
Lehetne, hogy ma kivételt teszel és nem vacsorára jössz?
Tízóraira. Vagy mondjuk, ebédre. Legfeljebb uzsonnára.
Vegyük úgy, hogy amit a vacsoráról mondtál, az képes beszéd, jó?
Annyi kérdésem és mesélni valóm volna…
Mindig attól félek, hogy nem lesz elég időnk.
A múltkor is olyan nagyon siettél. Mások is várnak, megértem.
Nem sürgetlek ám ezzel az esemessel,
csak tudatni szeretném: ha például tizenegykor érkezel majd,
én már tízkor elkezdek örülni.*
Szóval, ezért írtam.
A vers alapjául a Jelenések könyve: 3, 20. szolgál. A *-gal jelzett rész utalás, Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének részletére. (Ford.: Rónay György)
Hozzászólások