Lám-lám, itt lógok a falon,
s drága-hű olvasóm, te légy,
ha úgy hozza az alkalom,
testemen szemtelen ne légy!
Mondják, hogy bölcs minden sorom,
s tanultak tőlem hajdanán,
már megfogott füst és korom
a törött tűzhely ajtaján.
Gyakran vagyok házi áldás,
f(r)ecsegő szeretet, béke,
mint a libazsíros mártás,
és maradok, ha már vége.
Elárulom halkan, csendben,
hogy kinek milyen ember kell,
csókos galambpár sem rebben,
mikor fakanál kap gellert.
Egyre csak lógok a falon,
azzal tisztelj engem meg, légy,
hogy nézed minden mondatom,
nehogy a végén Pont te légy!
Hozzászólások