Hivatalos a csoda • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Hivatalos a csoda

 

Az író, ihlet híján ma is korgó gyomorral ébredt.

Ásítva lapozgatta az ingyenes újságot, gondolta, legalább híréhségét csillapítja, ha már reggelire nem telik.

Olvasás közben elmosolyodott. Először finom cikornyák szaladtak szét a szája körül, majd fura kis nyikkanásokat hallatott, végül önfeledt gurgulázása ömlött át a szobán.

Sebesen felöltözött, friss léptekkel indult útnak.

Útközben is mosolygott. Időnként nyikkantgatott, majd gurgulázva nevetett, mintha az öröm nagykövetévé léptették volna elő.

Így érkezett a bankba.

A biztonsági őr látta, hogy ő is az újsághirdetésre jött, amelyben jókedélyű pénztárost keresnek. Arra kérte, álljon a sor végére.

Az író ekkor vette észre, hogy a libasorban állók mindegyike ugyanúgy mosolyog, majd fura kis nyikkanásokat hallat, időnként gurgulázik.

Otthon érezte magát.

A tömegtől kissé távolabb hosszú lenvászon köntösben és saruban állt egy szakállas férfi. Fényesen mosolygott.

Egy szerkezeten babrált, akár egy játékmester.

– Elérkezett az idő… – mondta félhangosan és megnyomta a piros gombot. Ekkor a sorban állók mindegyike elindult a számára kijelölt pénztárhoz, szeretettel a pénztáros szemébe nézett, aki erre jókedvűen zsákba pakolta az összes bankjegyet.

Másnap reggel az író pénzt számolgatott.

Sok pénzt.

Lassan rendezgette a tömérdek zöldhasút. Némelyiket megszagolgatta, majd magához ölelte, amint régen látott kedvesét öleli magához a szerelmes. Úgy gondolta, valami csoda történhetett. Ő nem is érti. Nem rémlik neki, hogy került a szobájába ez a rengeteg bankó. Ami azt illeti, a zsákban lévő igazoláson a saját neve áll, így örömmel nyugtázta: hivatalos a csoda. Ott a pecsét is.

Reggeli közben rádiót hallgatott, épp a következőt hírt csípte el:

„…tegnap délelőtt eufórikus boldogság futott végig a városon. Több szemtanú egybehangzó állítása alapján sok mosolygó, fura kis nyikkanásokat hallató, időnként gurgulázva nevetgélő járókelő lepte el a belvárost. Arra nem derült fény, hogy az áradó öröm közepette hová tűnhetett el minden pénz a kisváros összes bankjából. A rendőrség megkezdte a nyomozást…”

Az író ragyogó arccal tollat ragadott.

A tegnapi szakállas férfire gondolt, mintha már látta volna valahol…

Otthon érezte magát.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Hivatalos a csoda”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés