Tündérek röpködnek Visegrád felett,
a zord eget nézik, a madár eljön-e.
Sokan harcoltak itt, életüket adták,
csalfa, meddő remény a halhatatlanság.
Emlékeinkben megsokasodtak,
torlódtak, megkoptak, elhalványodtak.
Csak, ami hatalmas, élettelen, szilárd,
marad szemünk előtt mindörökre talán.
Szélvihar tombol majd, jégeső esik,
szörnyű ereje, amikor elenyészik,
marad az ég alatt valami nyomunk?
Mely alkotás jelzi majd: itt voltunk?
Földrengés nyeli el az ónix sólyomszobrot,
a fehér ló fia mindenről lemondott.
Csacsogó patak alatt nincs ott a király,
a kövek is széthordva, Nimród gyere már!
Hozzászólások