I.
Súlyos tévedés
A terápia utáni második nap félve indult a fürdőszobába, hogy lemossa az arcára száradt vért, amely a gézlap alól csordogált ki. A színek gazdag palettáját látta visszatükröződni a homályban, pont úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló az utolsó menetben, miután rommá verték az arcát. Zsibbadt a szája, fájdalmai voltak és kétségbe volt esve. Jeges vízbe mártotta a puha vattapamacsot és óvatosan kimosta a sebeit.
A Kozmetikai Központ megígérte, sőt hitelesen bizonyította, hogy belőle hercegnő lesz.
Ma már a technika átverheti a természetet, a hiúságok oltárára kell csak helyezni egy köteg pénzt és máris visszafordítható az idő, hisz, ha üde a bőr, könnyed a hangulat és magától érkezik a siker!
Hitt a szépség erejében, abban, hogy a győzelem kulcsa az esztétika. Egy rogyadozó, rozsdás kilincsű házat is nehezebb eladni, mint egy új építésű, extrákkal felszerelt vityillót. A ragadozók élik túl, nem a gyenge őzgidák az életet. Harcolni kell, áldozatokat hozni, majd fellépni a diadal kőből épített emelvényére, de ott sem a második helyre, hanem a legtetejére.
Nem születhet mindenki tökéletesnek, de egy kis műanyaggal, festékkel és szikével stabilabbá lehet tenni az önbizalmat. A testének szolgálni kell őt. A fiatalság az útlevele a vágyai birodalmában, a hamvassága a valutája, amellyel könnyedén fizetheti meg a belépőt a szerelembe, vagy az álom munkahelyre.
Éles tűkkel szántották fel az arcát és az előzőleg levett vérét fecskendezték vissza a pólusaiba, hogy az majd elindítson egy olyan sejtmegújító folyamatot, amelynek a végén ő ellenállhatatlan lesz és gyönyörű!
Most azonban megtört volt és rémült, lassabban gyógyult, mint gondolta, pedig hamarosan boudo art fotózása lesz, már minden készen állt ahhoz, hogy megmutathassa milyen szexi és vonzó még ötvenévesen is. A gondosan megvásárolt kombinék, neglizsék, csipkék és boák tetején a hanyagul ottfelejtett gyöngyök és ékszerek emlékeztették arra, hogy pár nap múlva egy kis photoshoppal megspékelt nagyjelenete lesz a közösség oldalon. A magasba mutató hüvelykujjak száma egyenlíti majd ki a szorongó világának egyensúlyát.
Gyógyulnia kell, méghozzá rohamos gyorsasággal.
Visszatámolygott az ágyába, halk zenét indított és elmélyedt a gondolataiba. Talán még egy testkorrekciós műtét beleférhet az idei keretbe, egy szép, kerek, feszes fenék boldogabbá tehetné… így vitte őt tévútra a gondolat, amely egyre jobban mérgezte az elméjét.
II.
Könnyed létezés
Az agyban közelgő elektromos vihar jelei már érzékelhetővé váltak a gyerek arcán. A vér kiszaladt az arcából, a tekintete zavarossá vált, egyre ritkábban lélegzett, megfeszült, majd önkívületben hullott az ágyra. Örökkévalóságnak tűnt az a pár másodperc, amelyben az epilepszia a fogságában tartotta, majd újra elengedte, de csak azért, hogy még nagyobb erővel magának akarja a törékeny kislányt. A gyerek fejebén az elektromos kisülések görccsé váltak a lázas testen.
Az anya határozottan nyúlt a tubusért és adta be a görcsoldó oldatot. Nem volt idő pánikra vagy ijedtségre, a gyermekének szüksége volt rá és ő nem eshetett kétségbe. A roham végét egy velőtrázó sikoly zárta, amellyel a gyermek jelezte, hogy a görcs elengedte a testét.
Könnyes szemekkel nézte az álomba merült gyereket, akinek ez, az aznapi negyedik rohama volt. Betakarta, csókot lehelt a homlokára, majd kitántorgott a kórházi folyosóra, a keze remegett, még érezte az adrenalin keserű ízét a szájában. Egyedül volt, csak a szíve dobogott a halantékában.
Már rég nem vádolta Istent, sem a sorsot, már nem imádkozott és nem mantrázott, túl volt azon, hogy lázadjon vagy kiabáljon. Már rég megtanulta, hogy kell meghalni, a nagy átkelés előtt. Behunyta a szemét és ráfeküdt egy képzeletbeli óceán vizére. Együtt lélegzett a természettel, eggyé vált a hullámokkal és csak lebegett a semmiben. Nem félt a fájdalomtól, nem állt ellen neki, ha örvénybe kell kerülnie, hát húzza le a vákuum, ha ott kell maradnia és sosem jut fel a felszínre, már azt is elfogadta. Megtanulta, hogy működjen együtt az Univerzummal.
Az élet és a halál párban járnak, egyik sem létezhet a másik nélkül. Mind a kettőt el kell tudni fogadni, sokkal kisebb porszem ő annál, hogy ezt befolyásolni tudná. Az ő akarata a Mindenséggel szemben csak jelentéktelen próbálkozás, ha a dolgok okkal történnek, akkor neki bíznia kell az Irányítóban.
Visszament a szobába, ahol a gyerek már ébredezett! A tekintete tiszta volt, az arcán halvány mosoly!
– Anyuka! Ma este meglátogatom Istent!
– Szeretném, ha maradnál Kicsim! – súgta az anya, miközben gyengéden simogatta a lánya arcát. – Próbáljunk meg aludni, van még idő reggelig!
A gyerek mellé bújt, átölelte, figyelte, ahogy lélegzik, majd ő is becsukta a könnyektől égő vörös szemét. Mindenét letette Isten oltára elé, ismét készen állt a halálra.
Puha gyerekkéz és hangos kérlelés ébresztette reggel.
– Anyuka! Éhes vagyok!
A lelkében lakó isteni szikra boldogsággal töltötte el. Kegyelmet kapott!
Hozzászólások