Öt perc • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Öt perc

 

Nem igaz, hogy órákon át bámultam volna
olajos tócsák színjátszó hártyáját!*
Nem tudom, miért mondtad ezt rólam.
Nem igaz.
Épp csak öt percig álltam ott és azon gondolkoztam,
mi lenne, ha elnyelne a víz.
Ha elnyelne ez a sok furcsa tócsa.
Ha lépnék egyet, épp az egyik közepébe
és az teljes mélységében megnyílva, lehúzna az ismeretlenbe.
Mi történne?
Mit látnék?
Vannak ott mások is?
Vihetném a kutyámat?
Egyáltalán, túlélném?
Ha megérkezik a buszom és belehajt az egyik tócsába,
lehúzná azt is szőröstül-bőröstül, utasostul?
Mindössze öt perc volt.
Ezen gondolkoztam.
Csak egyet kell lépnem.
Szerintem kipróbálom.

 

*Részlet, Can Togay (János): Nekrológ című verséből
Megjelent a Nyugatplusz 32., szeptemberi lapszámában.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Öt perc”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés