Szókratész emlékére

Sokan hiszik nagyon,
boldoggá tesz vagyon,
fontosabb az enyém,
s nem boldog, ki szegény.
Becsüld meg a javad,
kincsed legyél magad!

Nem tesz úrrá ruha,
lehet cifra-puha,
tunika vagy szoknya.
Kihívón mozogva
előbb-utóbb szakad,
szépség legyél magad!

Bor, szajha meg mámor,
senki nem lesz bátor
ha egész nap mulat
megjátszva az urat.
Mázas mosoly ragad,
vígság legyél magad!

Sok pergamentekercs
biztat, hogy ne felejts.
Nézd újra meg újra,
ha nem találsz ÚJ-ra!
Gondolkodni szabad,
a bölcs legyél magad!

Izmod feszes penge,
segítsd, aki gyenge,
ha sújtja káröröm
vagy alázó közöny!
Más érte nem szalad,
erő legyél magad!

Hol a gond már halom,
mit ér a szánalom?
Ne csak halljad a jaj-t,
vagy lássad is a bajt,
kell megértő szavad,
a jó legyél magad!

Ne higgy semmit vakon,
csak tiszta ablakon
süt be a napvilág,
mint szirmát a virág,
ha bezárnak falak,
a hit legyél magad!

Lépd át a gátakat,
ki nem mer, leragad.
Senki nem védtelen,
ha hív a végtelen.
Ne várj, mert elszalad,
világ legyél magad!

Minden csak pillanat,
simogat-kitagad.
Bölcs folyó az idő,
kis érből, ha kinő:
meghoz, majd visszaad,
teljesség vagy magad!

Megosztás

Tweet