(F)ordítok – 30. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

(F)ordítok – 30.

 

Kamarás Klára: Könyörgés reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.
* * *
Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat … ha vannak.

Klára Kamarás: Rugă pentru speranţă

Acuma deja ştiu, căci lumea reală
nu-i o rimă, lumină, clipă fierbinte.
Acuma deja ştiu, tot ceea ce-i stabil,
într-o clipă poate să se dărâme.

Ştiu căci lacrima, munca şi râsul,
comoara, cunoştinţa, dorinţa, inima, mintea,
dacă nu avem un ţel, credinţă, şi speranţă,
în nihil, în ceaţa trecutului se poate surpa.
* * *
Doamne, dacă exişti, doar speranţă să-mi dai!
Credinţa mi-o voi crea eu singură,
drumu mi-l voi afla prin ceaţă,
şi voi găsi ţelurile…dacă există.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “(F)ordítok – 30.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés