Éjjel álmomban visszaálmodtam
magam a régi házba, amit már vagy
harminc éve lebontottak, hogy a
helyén felépüljön az új ház. Az álomban
a nyári konyhában aludtam, világosan
láttam mindent, mi már csak az
emlékeinkben él: a különös ablakot,
amilyen sehol máshol nem volt: fém keretben
kis ablakszemek, melyeken kinézve úgy éreztem,
hogy a világ részletekben mutatja meg magát.
Soha nem engedték meg, hogy ott aludjak
nyáron, valamiért féltettek, bár én nagyon
szerettem volna azt az ott alvást, és lám,
kívánságom teljesült, igaz, hatvan évet várnom
kellett rá. Jó álom volt, végre, a nyugtalan álmok
után, felébredni sem akartam, mikor jött a reggel.
2020.12.22.
Hozzászólások