Skorpió havában • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Skorpió havában

 

Vidám zodiákus kőbabonák

 

Ősszel lehull a sok dió,
megváltozik a Skorpió,
régi énjét, hogy enyhítse,
tűzből víz: vélte Nietzsche!

Sok közülük tényleg zseni,
éltük lángjuk szétperzseli,
ha fellobban a szenvedély,
pusztító lesz a szent kedély.

Nem őszinte az a barát,
kinek mértéke a karát,
csókamese szólt így, rémlik,
nem mind arany, ami fénylik.

Józsi szemét hagyta Marin,
kék volt, mint az akvamarin,
meg is szédült szegény ember,
megtanulta, mély a tenger.

Volt hableányok erényöve,
és Atlantisz templomköve
megnyugtat, mint a tiszta víz,
belső békénkig visszavisz.

Örök marad a tinikor,
írta róla Szent Izidor,
aki hordja, az nem vénül.
(Csak kővé ne váljon végül)

A Skorpió tán lángelme,
bújj el, mielőtt rád lelne,
lehet, hogy csak hamis ármány,
belőlük lesz házisárkány.

 

Skorpió: október 23. – november 22. A csillagjegy drágaköve az akvamarin

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS