Régi képeket nézegettünk nemrég,
szerettem mindig ezt a sajátos
múltidézést. Egy-egy képen ott a múlt,
amiről akkor nem is tudtam, milyen
boldog volt. Ki ez a jó csaj? – kérdezte tőlem,
akivel a képeket nézegettem. A képen egy
rövid hajú, karcsú nő ballag lefelé a parthoz
vezető rengeteg lépcsőn, magához szorítva
féltett kincsét, a hatalmas úszógumit. Rajtam
a kék fürdőruhám, amit annyira szerettem.
Ó, hát az csak én voltam, a távoli múltban,
feleltem, és valóban, én voltam az, 2000
nyarán. Gyors fejszámolás: ő 33 volt akkor,
én 46, bár sejthettem volna, tudni nem
akartam, hogy el fog hagyni, a következő
nyáron már nem nyaral velem. A képen
csak egy viszonylag fiatal nőt látok, előttem
pedig megnyílik a másik életem, az év,
amitől mások olyan sokat vártak, ezredforduló:
csak egyszer adódik az életben, számomra
pedig kezdetét vette egy végtelen mélyrepülés,
amely igazából nem ért véget még ma sem.
2021 08 03
Hozzászólások