Gábriel büszke volt életvitelére. Takaros lakás, vasalt ruhák, időben befizetett csekkek. Minden hétköznap pontban hatkor kelt, hét ötvenre beért a múzeumba, tízkor kávézott, délben ebédelt, háromkor kávézott, ötre hazaért, tizenegykor lefeküdt. Szombaton mosott és takarított, vasárnap misére ment, esetleg kirándult.
Gábriel rendszeresen lottózott. Éjszakánként elalvás előtt álmodozott arról, hogy mit fog kezdeni az aktuális főnyereménnyel. Bankbetétek, különböző részvényportfóliók, lakások, melyeket utána bérbe adhat. Anyja gyógykezelése Baden-Badenben, saját sérvműtétje egy magánklinikán, mert az állami egészségügy csak a köztemető szolgálóleánya. Aztán hétvégén kihúzták a számokat, és hétfőn újra mehetett dolgozni.
Gábriel sosem követte el azt a hibát, hogy állandó számokkal játsszon. Megtanulta a leckét, amikor látta, hogy apja is, nagyapja is milyen idegesek lettek, amikor valami okból egy-egy hét kimaradt, és rettegniük kellett, nehogy épp most húzzák ki a meg nem játszott szelvényüket. Születés- és névnapok, házassági évfordulók, szerencseszámok? Neki aztán nem! Jó lesz a véletlenszám-generátor is, amit letöltött a netről. Az egyik ugyanolyan jó, mint a másik, emberi logika nem befolyásolhatja, legfeljebb csak Istennek van hatalma felettük. Na, meg a Sátánnak.
– Ha a kártya az ördög Bibliája, akkor vajh mi a szerencsejáték? Nem-é az ördög zsoltároskönyve?
Gábriel borzongva hallgatta az új pap prédikációját. Mennyire igaz. Milyen bölcs! Legalábbis annak hangzik. Abba is kell hagynia a lottózást rögvest. Tulajdonképpen a gondosan, Excel-táblázatban vezetett szerencsejáték-naplója is ezt sugallta már régóta. Az éves nyeresége átlagosan mínusz harminc-negyvenezer forintot tett ki, nem sikerült kitörnie. Egyszer tudott csak behúzni egy hármast, máskülönben csak néhány kettes úszott hordalékként nyeretlensége tengerén. Abba kell hagyni!
Gábriel nem tudott elaludni, úgy érezte, gondosan felépített rendszere alapjaiban rendült meg. Eltűnt egy elem a hetéből, már nem volt miért betérnie a lottózóba. Másnap kialvatlanul ment be dolgozni, majdnem el is késett. Tulajdonképpen Isten hatalmas, de azért a Sátán erejét sem lehet elhanyagolni. Ha úgy vesszük, az embernek meg kell fizetnie az adót mindkét irányba, különben előbb-utóbb behajtják rajta. Azt is, ha nem jár templomba, és azt is, ha. Ha nem adja ki önként azt az összeget minden egyes héten, a gonosz más módon fogja elvenni a jussát. Valószínűleg sokkal kellemetlenebbül és váratlanul. Nem, ezt nem szabad hagyni! Újra lottózni fog. Inkább pár ezer forint havonta, mint egy hirtelen kiújuló pikkelysömör vagy váratlan fogfájás.
Gábriel mosolyogva aludt el. Holnap újra kitölt egy szelvényt, és két számban már biztos volt. 6, 66.
Hozzászólások