A gyerekkor mégiscsak gyerekkor!
Békében, háborúban eltelt.
Édes keserűség annak,
ki nem éhezett, nem fázott,
a lövegek robaját átaludta.
Emberi sorsokról távoli
füstöt hozott csak a szél.
Felnőttként 45 szürke magányos évem,
elmúltál hasztalan csörgedezéssel!
Apró örömök, gondok, kötelesség…
Maradt 18-20 év kibontakozásra.
Repült az idő. Nem tudom belefért-e
minden, mit a sors kimondani rám rótt?
Késő. Megkoptak már szavaim.
Hozzászólások