Most még hagyján – sosem gondoltam, hogy ilyen rohamléptekkel közeledek a vég felé, nemsokára elérem a hetvenedik évemet – még kimondani is szörnyű –, bezzeg fiatalon, amikor siettettem, az idő csak cammogott. Valamikor fiatalon szerettem volna meghalni, ismert költőként, mint nagyszerű elődeim, akiket időnap előtt ért a halál, hiszen ők szívem-lelkem lakói, ők az én halottaim…
Nem tudom, miért zavar a júliusi furcsa napsütés. Miért szeretem jobban a homályt, a homályba temetkezést? Nagyon lemeztelenítettem volna a lelkem? Bárcsak bűntelen szív dobogna ebben a szánalmas test-börtönben. Maradjanak titkaim, maradjon a rengeteg elviselt megaláztatás, izgalom, melyektől nem véletlenül kaptam agyi infarktust és annak maradandó nyomait.
Nem tudom elviselni a pofagyőztest, a nincs mire nagyképűnek lennie szájkaratést, akinek legmeggyőzőbb tulajdonságai az egoizmus és a gyűlölet, és feladata a viszálykeltés, szétszórni maga körül a bánatot, fröcsögni, ha kell, ha nem, de mondja, mint aki menthetetlenül szerelmes a saját hangjába.
Estére mindig többet tudunk. Napközben dolgozunk, építünk, rombolunk. A nap végére létrejön, képződik valami, módunkban áll közvetlen környezetünkön kívüli eseményeket is követni, fejlett technikai eszközeinknek köszönhetően a világ történéseit követni. Estére mindig többet tudunk. Hol tart a kül- és belpolitika, a választási eredmények beváltják-e a hozzájuk fűzött eredményeket. Milyen katasztrófák sújtották és sújtják az emberiséget? Hogy fordulnak okos eszközök, gépek gazdáik ellen, melyik vallásbeli gyilkolja ész nélkül a más hitűeket. Estére megtudjuk, hány áldozatot követelt a nemrég feltűnt koronavírus, este megnyugszunk, hogy ide még szerencsére nem jutott be a fertőzés. Egy darabig még biztonságban van a családunk, egy darabig még védhetjük az eszement genderizmustól, különböző lélekpusztítóktól, drogoktól, a külső ártalmaktól. Estére mindig többet tudunk. Hallunk új híreket, új tapasztalatokat szerzünk. Estére mindig megerősödik bennünk a túlélési ösztön, hogy jó, jó itt, jó lenne élni itt, szorongás nélkül, békében még hosszú ideig.
Hozzászólások