Emberi csendben • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Emberi csendben

 

Olyan nagy a csend,
hogy hallom az
asztalon álló pohár
ásványvízben a
felszálló buborékok
hangját. Még soha
nem figyeltem meg,
most is eltelt néhány
perc, mire rájöttem,
mi ez az ismétlődő,
ütemes, fura zaj?
Csak a szívem kattogása
hallik, és a buborékok egyre
szállnak, ebben a
gyönyörű novemberi
verőfényben, az én nagy
emberi csendemben.

 

2021 11 11

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS