Tisztelt Olvasók!
Pécsi Nemzeti Színház 1895 (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Mi történt a színházban 1899 januárjában?
Somogyi Károly (Forrás: Wikipédia)
Ebben a részben azt a megoldást választottam, hogy egy év (mégpedig az addigi évszázad utolsó éve) egy hónapjának jelentősebb teátrumi eseményeit közlöm. A most következő idézet legalább két szempontból méltó a dokumentálásra. Az egyik maga Somogyi Károly (1845-1908) személye, aki nálunk is betöltötte a színészi mellett a színigazgatói tisztet. A másik pedig az az igény, hogy bemutassam – kitekintvén a pécsi teátrumi élet kulisszái mögül – az akkori magyar vidéki színi élet helyzetének egyik meglehetősen fontos szeletét, rávilágítván az akkor még meglévő (!) pozsonyi (pressburgi) magyar-német, a színházi életben szintén jelentkező ellentétekre. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy néhány vidéki színi kerület, valamint Kolozsvár, Nagyvárad, Kecskemét szintén szerepel a cikkben – Krecsányi Ignác (1844-1923) színész, színigazgatóval együtt. Említik a cikkben Micsey, majd Micsei György néven az akkori kecskeméti színigazgatót is. Micsei (Mitsa, Mitscha, Micsey) F. György (1862-1919) kacskaringós pályát futott be, aki kőművesként, építési vállalkozóként dolgozott, mielőtt színigazgató lett. (Nem beszélvén arról, hogy ennek akkor a „mi” Somogyi Károlyunk látta a kárát a meglehetős furcsa pályát befutó /bölcsészdoktor, posta- és távírási titkár, újságíró, színigazgató/ Relle Iván /1861-1914/ ellenében!)
A liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1899. január 15.-i lapszámának „Színház és művészet” rovatában cikk jelent meg tehát „– Somogyi Károly és a pozsonyi színház” címmel. Ezt teszem közszemlére most.
Krecsányi Ignác 1860-as évek (Forrás: Wikipédia)
„Pozsony szab(ad) kir(ályi) város közgyűlése még nem döntött ugyan az ottani színház sorsa fölött. De a színügyi bizottság, melynek határozatát előreláthatólag a közgyűlés is magáévá fogja tenni, a vegyes, azaz fölváltva magyar és német színi előadások, és így Somogyi (Károly) ajánlatának mellőzésével Relle Iván ajánlatát fogadja el, aki magyar és német színtársulatot akar szervezni, melyről pedig Somogyi (Károly), régi színházi praktikus ember beadványában így nyilatkozott:
Pozsony Juszti sor 1900 (Forrás: Wikipédia)
Tekintettel Pozsony város közönségének fejlett ízlésére és Bécs közelségénél fogva jogosan táplálható magasabb igényeire, úgy egy magyar, mint egy német színtársulatot illetőleg, alig lehetséges minimumnak más alapot elfogadni, mint a Krecsányi Ignác színigazgató társulatáét. Ha ez az állításom áll, pedig áll, erről személyesen volt alkalmam meggyőződni Pozsonyban, akkor a számítás egészen világos és kézenfekvő.
A magyar társulat előadó személyzetének (solok-szólók és kar) havi fizetése 5000 forint. A német színtársulaté ugyancsak 5000 forint. Közös lehet a zenekar, az adminisztráció és a technikai személyzet. Ezeket föltéve, de meg nem engedve, e minimális alapot 3000 forintban bátor vagyok feltűntetni. A közös társulat, tisztán személyi kiadása volna tehát 13000 forint, vagyis a napi quotának (sic!) (kvótának) 433 forintnak kellene lenni, hogy csupán a személyi kiadások fedeztessenek. Fedezetlen maradna: az előadásokkal járó összes dologi kiadások, a darabok jogdíjai, könyvtári, díszlettári és ruhabeszerzések. Ezek évi összegét, a gyakorlat szerint 20-25000 forintra tehetem.
Pozsonyi Városi Színház Anno (Forrás: Wikipédia)
Köztudomású, hogy Kolozsvár Nagyváraddal kapcsolatban, tehát a legkitűnőbb téli város, a legkitűnőbb nyári várossal szövetségben 12 hónapnyi működés alatt, mint maximális bruttó bevételt csak 120-125000 forintot eredményeztek. Hihető-e, hogy Pozsony egymagában nagyobb anyagi áldozatot produkálhasson? Ez nem hihető.
De hihető, sőt bizonysággal állítható, hogy a pozsonyi színészetnek ilyetén való megoldása, a színészet ügyének nem fölvirágoztatását, de egyenesen hosszú időkre és kiszámíthatatlan mértékben való kompromittálását jelentené. Nem akarok azokra a küldeményekre részletesen kiterjeszkedni, melyek az ily (síc!) együttműködésből származhatnak.
Kecskemét, Rákóczi út Anno (Forrás: Wikipédia)
A viszályra, mely a magyar és német színészek között szinte kikerülhetetlen, a versengésre, a közönség körében, ha akár a magyar, akár a német társulat előadásai volnának csak egy hajszálnyival is kerekdedebbek (sic!), összevágóbbak, jobbak, ami pedig szintén kikerülhetetlen. Mind e kontroverziák (sic!) (ellentmondások) csak arra volnának alkalmasak, hogy a kétnyelvű városban azt a mesgyét (sic!), amely ma is fennáll, de amelyet az általános magyarosodás szellője már-már befödött, mindinkább kimélyítse, kiszélesítse, s egy áthidalhatatlan űrt teremtsen, a magyar és német ajkú testvérnép között.
Ezen indokok alapján Somogyi (Károly) csakis az október 31-én kezdődő és február 1-ig tartó kizárólag magyar színi idényre adta be pályázatát, egyben igazolva kedvező anyagi helyzetét, kijelentve, hogy kész a szerződés aláírásánál 5000 forint biztosítékot letenni és kész február 1-étől (sic!) kezdve egy pozsonyi igényeknek megfelelő német társulatról gondoskodni. Mindezek daczára (sic!) Relle Iván mellett foglalt állást a színügyi bizottság és így alig lehet abban kételkedni, hogy Somogyi (Károly) elesik a pozsonyi színháztól, és ezzel dugába dől a tervezett pozsony soproni színi szövetkezet (sic!). Minthogy pedig Kecskemét közönsége az országos színi egyesület határozott kijelentése daczára (sic!), hogy a megválasztott Micsey György színigazgatónak igazgatói engedélyt nem javasol, mégis Micseihez (sic!) ragaszkodik, így Somogyi Károly elesik a kecskeméti színháztól is és így bekövetkezhetik azon nem várt eset, hogy Somogyi Károly téli állomás nélkül marad, amit a magyar vidéki színészet érdekében őszintén fájlalnánk.”
Kecskeméti Színház Anno (Forrás: Wikipédia)
Láthattuk tehát, hogy a pécsi kapcsolatokkal rendelkező Somogyi Károly a korabeli neves sajtóorgánumunkat is fölhasználta az akkori furcsa szakmai helyzet publikálására. Ez is világosan megmutatta az akkori (pécsi) sajtó jelentőségét.
A rovat következő hírét szintén publikálom, mivel a maga szempontjából szintén nem tanulság nélkül való. Lássuk tehát azt is.
„A mi művésznőnk” cím alatt a következőket olvashatták a pécsiek ugyanakkor. „A mienknek nevezhetjük, s mégsem lesz a mienk. Aki közülünk, a mi sorainkból kiemelkedik, annak sorsa, hogy sokkal nagyobb legyen, semhogy újra közénk térjen vissza. Így voltunk eddig minden jelesünkkel, akik nem maradtak a pátria nyomott levegőjében. Így leszünk Bajor Rizával is, aki mint igen szerény viszonyok között élő egyszerű szülök gyermeke, egy ideig önmaga keze munkájával tartván fönn magát, talán segítvén édes anyját is – fölkerült az országos színiakadémiába, ahol minduntallan (sic!) hallatott magáról, mint kiváló tehetségről. Most azt a hírt kapjuk felőle, hogy elnyerte az országos színművészeti akadémiának 200 forintos ösztöndíját, melyet Budapest székesfőváros alapított az akadémia legtehetségesebb végzett női növendéke jutalmazására.
Kolozsvári Színház Anno (Forrás: Wikipédia)
Ezt a díjat egyhangú vélemény alapján nyerte el. Egyben újabb hírt is hallat magáról, az előbbinél kitűnőbbet. Bajor Riza a napokban Kolozsvárott a nemzeti színházban nagy sikerrel vendégszerepelt, s ennek az lett a következtetése (következménye), hogy az intendatura (sic!) (színházi vezetőség) nyomban szerződtette Bajor Rizát a virágvasárnapkor kezdődő színházévtől” (sic!) (kezdődően).
A városunkban született Bajor Rizáról (1875-?) sok szépet írtak annak ellenére, hogy elszerződött tőlünk, de egy ígéretes színésznői pálya indulásának (és annak nem kevésbé tanulságos előzményének) rögzítése mindig hálás újságírói feladat volt már akkor is, de a mai időkben is!
Paulay Ede (Forrás: Wikipédia)
Amikor Bajor Riza 1900. március 7.-én ifjabbik Alexandre Dumas (1824-1895): „Denise” című 4 felvonásos színművében (fordította lőcsefalvai Paulay Ede (1836-1894) színész, rendező, dramaturg, színész pedagógus, színházigazgató, műfordító, rendezte Németh János) pécsi színpadra lépett, azt már vendégszereplőként tette. Ezt követte a szintén ifjabb Alexandre Dumas: „Az idegen nő” („L’Étrangére’) című 5 felvonásos színműve lőcsefalvai Feleki (Feleky) Miklós (1818-1902) színész, rendező fordításában, Bakó László (1872-1928) színész rendezésében. Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (1823-1867) örökbecsű „Az ember tragédiája” című, 12 szakaszban, Paulay Ede által színpadra állított drámai költeményében vendégszerepelt nálunk ismét 1902. április 18.-án és 20.-án. S ha már itt volt, 1902. április 17.-én szintén szerepelt színházunkban, más aktori arcát megmutatván José Echegaray y Eizaguirre (1832-1916) építészmérnök, matematikus, államférfi, drámaíró, Nobel-díjas (1904): „Folt, mely tisztít” („Mancha que limpia”) című 4 felvonásos színművében, amelyet Patthy Károly fordításában láthattak a pécsi színházbarátok ekkor. (Nem mindennapi érdekességként jegyzem meg, hogy ugyanebben a színműben 1903. január 12.-én a kor egyik legjelentősebb színésznője, Márkus /Pulszky/ Emília /1860-1949/ is vendégszerepelt Pécsett.)
Feleki Miklós (Forrás: Wikipédia)
A cikk alatt a „Szekula Sárika jutalomjátéka” című tudósítás jelent meg ugyanott, amely így szólt.
„Szekula Sárika jutalomjátéka lesz csütörtökön. A kedvelt énekesnő egyik legjobb szerepében fog este fellépni, a ’Babá’-ban.”
Mivel Szekula Sarolta (Sári, Sárika) életrajzi adatairól, színi pályájának állomásairól a már sokszor idézett pécsi forrásunkon kívül nem sokat derített föl eddig színháztörténetünk, nevének, sikerének ecsetelése különös jelentőséggel bír, ezért (is) közöltem. Ami pedig az ő pécsi pályáját illeti, színtársulatunknak az 1898/1899-es-, az 1899/1900-as-, és az 1900/1901-es évadban volt tagja opera-, operett és népszínmű énekesnőként. A Pécsi Nemzeti Színházban 1899. január 4.-én jutalomjátékként szerepelt (Achille) Edmond Audran (1840-1901): „A baba” („La Poupée”) című 4 felvonásos operettjében. (A szövege Maurice Ordonneau /1854-1916/ drámaíró, zeneszerző munkája, fordította Rajna /Reiner/ Ferenc /1861-1933/ újságíró, színműíró, színigazgató, rendezte Andorffy /Krug/ Péter /1856-1919/ színész, rendező, színigazgató).
Rajna-Reiner Ferenc (Forrás: Wikipédia)
Ezt követte pedig „A ’Katonák’ a pécsi színpadon.” című tudósítás, amely egy eddig meglehetősen ismeretlen tényt közöl: Thury (Köpe) Zoltán (1870-1906) író, újságíró pályája elején a lap munkatársa volt!
„Lapunk volt nagytehetségű munkatársának, Thury Zoltánnak ’Katonák’ czímű (sic!) darabja a legközelebbi napokban bemutatásra kerül a pécsi színpadon. A színtársulat tagjai nagy ambiczióval (sic!) és szorgalommal tanulják a szerepeket. A nagy hatást ért színmű egyike lesz a repertoir (sic!) (repertoár, műsorrend) legérdekesebb újdonságainak.”
És még nem volt vége a jelentős és érdekes hírcsokornak. Csattanóként Jókaink neve, színdarabjának színre kerülése szintén helyet kapott itt, amelyet örömmel teszek közzé.
Thury Zoltán (Forrás: Wikipédia)
„A ’Fekete vér,’ Jókai Mór új színműve, mely most Budapesten állandóan műsoron van, kedden és szerdán kerül Pécsett előadásra. Balla Kálmán, mint rendező levélben, Somogyi Károly pedig személyesen hívta meg tagnap Jókai Mórt, hogy a bemutatóra Pécsre jöjjön. Jókai megígérte, hogy lehetőleg eleget tesz a meghívásnak.”
Balla Kálmán (1869-1946) színész, színigazgató itt rendezőként szerepel, de az igazi „húzó név” természetesen az akkor élő legnagyobb írónk, Jókai Mór (1825-1904) volt, akinek sajnos nem jött létre a pécsi látogatása akkor.
(Írásom végén ismételten kötelesnek tartom rögzíteni, hogy Bajor Riza és Szekula Sári /Sárika/ színésznők pécsi szereplése adatainak közlésekor a Futaky Hajna /1927-2011/ által szerkesztett, 1992-ben napvilágot látott két kötetes „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával /1895-1949/” című munka adatait vettem alapul.)
Hozzászólások